A vizuális kommunikáció képességcsoportjának értelmezése és fejlődése 10−12 éves korban

Abstract

(Feuer, 2000;Bodóczky, 2009; Horányi, 2003; Kárpáti és Gaul, 2011). A vizuális kommunikáció folyamatosan és dinamikusan fejlődő diszciplína, kutatását tágas megközelítések, változó tartalmak jellemzik (Róka, 2002;Elkins, 2003;Jensen, 2003;Duchowski, 2007). Tudománnyá érése ma is folyik, kutatásának relevanciáját támasztja alá, hogy egyre nagyobb részt követel a közoktatásban és az egyetemi rendszerekben (Antik, 2010). Kepes (1979) A személyiség több rétegét megmozgató, értelmi és érzelmi folyamatokat, akaratlagos és önkéntelen reakciókat mozgásban tartó művészeti nevelés a 20. században egyre több kutatás tárgyává vált. A vizuális nevelés fogalma összefonódott az önkifejezéssel, az élményképzéssel és a kommunikációval. A harmincas években a művészettörténet és a lélektan elemezni kezdte a gyermekrajzokat, megjelentek az első, gyermekrajz fejlődését leíró tanulmányok (Paál, 1970; Mendelowitz, 1953;Kellogg, 1969). A hatvanas években a világ számos pontján megkezdődött a rajzkészség standardizált értékelése, melyhez a magyar kutatók is csatlakoztak (Gerő, 1973;Feuer, 2000;Kárpáti, 2001; Kárpáti és Gaul, 2011). Ezzel párhuzamosan elindultak a kutatások a

A színpercepció és a színértelmezés online mérésének lehetőségei kisiskolás korban

“…Ezt az értékelési rendszert is alkalmazza a Vizuális kultúra tantárgy érettségi vizsgája is (Pallag, 2006). Jelenleg, kapcsolódva a nemzetközi kutatási irányzatokhoz, az egyes részképességek fejlődésének feltárása zajlik: a vizuális kommunikáció (Simon, 2015), a térszemlélet (Babály & Kárpáti, 2016) és a színnel való alkotás és befogadás (Tóth, 2018) részképességeinek elemzése az Európai Vizuális Műveltség Referenciakeret alapján történik (Wagner & Schönau, 2016;Kárpáti & Pataky, 2016). A képességfeltáró munka fontos része megbízható és művészetbarát -tehát a műalkotásokat és egyéb vizualizációkat hitelesen és élményszerűen közvetíteni képestesztek kidolgozása számítógépes tesztkörnyezetben (Kárpáti, Babály, & Simon, 2015;Tóth, 2018).…”

Changes in communication; the impact of digitalisation on children’s communication and language use

“…By the turn of the millennium, technological progress had widened the scope of visual culture to an unprecedented extent: new visual languages had opened up, and the tools of classical and contemporary media were available. The image, visual representation and visual communication are now closely linked to other forms of communication, to the possibilities and expectations of the individual (Simon, 2015). However, visuality in education is much more than that; I am thinking here, for example, of visual text comprehension.…”