“…szerepelmélet, csereelmélet gerontológiai vonatkozásait, hanem a szociálgerontológia "belső" fejlődése során formálódó elméleteket emeljük ki -így az elszakadáselméletet, amely szerint az időskorba érve az egyén természetes igénye a visszavonulás, és az, hogy átadva helyét az őt váltó generációnak, megszabadulva a kötöttségektől élvezi a hosszú munkás évek "gyümölcsét", miközben a társadalom oldaláról ez szintén kívánatos, mert segíti a munkaerőpiaci rotációt és a generációs váltást (Cumming, Henry 1961), az aktivitáselméletet, amely hangsúlyozza az aktivitás megőrzését idős korban új tevékenységi mozgásterek kialakításával, amelyek révén az idősödő egyén felváltja korábbi szerepeit pl. egy nyugdíjas közösségben új szerepet és mozgásteret találva (Havighurst 1963), a modernizáció elméletét, amely azt hangsúlyozza, hogy az ipari fejlődéssel, urbanizációval az idősek elvesztik korábbi társadalmi pozíciójukat, presztízsüket és háttérbe szorulnak, szemben a kevésbé fejlett társadalmakkal, ahol az idősek közösségi pozíciója és szerepei gyakran jóval erősebbek (Cowgill 1972), valamint a már részletesebben érintett kontinuitáselméletet az identitás megőrzésének és kontinuitásának adaptív jelentőségével (Atchley 1989). E "klasszikus elméletek" mellett megjelentek más jelentős irányok is -így a korstratifikáció (életkor szerinti rétegződéselmélet − Riley et.…”