Összefoglaló.
Bevezetés: Magyarországon a KSH szerint több mint 1 millió
ismert cukorbeteg él. A diabetes karbantartásához elengedhetetlen a betegek
tudásának, készségeinek és önhatékonyságának növelése és fenntartása. A
legelterjedtebb diabetes-betegségismeretteszt a 23 kérdéses Michigan Diabetes
Knowledge Test. Első 14 tétele általános tudást mér, például az ételek
tápanyagtartalmával és a vércukorszint-változás okaival kapcsolatban. További 9
kérdése az inzulinhasználatról szól. Célkitűzés: Célunk ennek a
tesztnek a magyar nyelvű validálása, valamint összefüggéseinek vizsgálata
szociodemográfiai és betegségváltozókkal. Módszer:
Keresztmetszeti kérdőíves kutatásunkban a tesztcsomagot 129, inzulint használó,
2-es típusú diabeteses beteg töltötte ki (84 nő, átlagéletkor: 59,67; szórás:
12,6) elsősorban online, betegszervezeteken keresztül.
Eredmények: A betegségismeret-teszt belső konzisztenciája
0,603, ami elfogadható érték. A 23 kérdés helyes kitöltési arányának átlaga
81,66%, ami az amerikai arányokhoz hasonló, más kutatások speciális
csoportjaihoz képest azonban kifejezetten magas érték. A válaszadók a
ketoacidosis fogalmát, az egyes ételek tápanyag-összetevőit és az elfogyasztott
ételek vércukorszintre gyakorolt hatását illető kérdésekre tudták a választ a
legkevésbé. A magyar teszt a szakirodalomnak megfelelő gyenge, negatív irányú
összefüggésben áll az életkorral, és pozitív a kapcsolata az inzulinhasználat
hosszával, valamint a napi vércukorszintmérés és inzulinbeadás számával. A
betegségismeretet függetlenül egyedül a napi vércukorszintmérés mennyisége
jósolta meg. A teszt konvergens validitását mutatja gyenge, de szignifikáns
összefüggése az egészségértést mérő Brief Health Literacy Screening kérdésekkel.
Következtetés: A magyar nyelvű Diabetes Betegségismeret
Teszt alkalmas a diabetesszel élők tudásszintjének felmérésére. Mintánkban a
betegségismeret magas szintje az inzulint használók megfelelő edukációjával
függhet össze. Ugyanakkor eredményeink felhívják a figyelmet a betegek diétával
kapcsolatos magasabb szintű tudásának szükségességére. Orv Hetil. 2021; 162(22):
870–877.
Summary.
Introduction: According to the Hungarian Central Statistical
Office, more than 1 million diabetic patients live in Hungary. It is essential
to enhance and sustain the knowledge, skills and self-efficacy of patients. The
most widely used measurement of illness knowledge is the 23-item Michigan
Diabetes Knowledge Test (DKT). Its first 14 items measure general knowledge: the
nutritional value of food, and causes of change in blood glucose level. Its
further 9 items are about insulin usage. Objective: To examine
the reliability and the validity of the Hungarian version of DKT2 as well as its
association with sociodemographic and illness-related variables.
Methods: In our cross-sectional quantitative study, 129
patients (84 women, mean age: 59.67; SD = 12.6) diagnosed with type 2 diabetes
mellitus using insulin therapy filled in a questionnaire online.
Results: The α coefficient for the test is 0.603, which is
acceptable. The mean of the correct answer rate is 81.66%, which resembles the
American results, but it is higher than that of other specific groups. Problem
areas for our patients included interpreting ketoacidosis, the nutritional value
of foods and the effect of foods on blood glucose level. The score of the
Hungarian test – in accordance with the literature – correlates negatively with
age, positively with the year of insulin-usage and with the number of daily
insulin intake and of blood glucose measurement. Illness knowledge was
independently predicted only by the number of daily blood glucose measurement.
The convergent validity of the Hungarian test is supported by its weak but
significant association with Brief Health Literacy Screen questions.
Conclusion: The Hungarian DKT2 properly measures the
illness knowledge of diabetic patients. Their high level of knowledge can be
traced back to the speciality of the subjects as well as to the overall
education of insulin users. Nevertheless, our results draw attention to the
necessity of enhancing the level of dietetic knowledge of patients. Orv Hetil.
2020; 162(22): 870–877.