Az értékes gyermek – az értékelés negyedik dimenziója

Abstract

A pedagógiai értékelés kérdéskörét a formatív értékelés fogalmának megjelenése emelte újraa neveléstudományi vizsgálódások középpontjába. A több évtizede zajló diskurzus gyakran meggyőző, olykor ellentmondásos eredményei világossá tették, hogy elkerülhetetlen egy fogalmi tisztázás mind a kutatók, mind a gyakorló pedagógusok számára. A tanulmány egy olyan fogalmi keretrendszer vázlatát mutatja be, amelynek segítségével vélhetőenösszehangolhatók a különböző értelmezések és kutatási eredmények az értékelésről. A fogalmitisztázás alapját a tanuláselméletek által feltárt különböző tanulási dimenziók jelenthetik. Atanulás különböző dimenziói mentén vizsgálható, hogy az értékelés kontextusában használt fogalmak, hogyan jelennek meg az egyes tanulási-tanítási gyakorlatokban. A tanulmány négy ilyen dimenziót javasol megkülönböztetni egymástól mind a tanulás, mind az értékelés területén. A javasolt fogalmi keretrendszer ebben a négy dimenzióban értelmezi az értékeléssel kapcsolatos elképzeléseket, így segítve elő egy konszenzusos dialógus megszületését az értékeléssel kapcsolatos különböző kutatói, gyakorlati és pedagógusképzői diskurzusokban.

A jó tanuló félrevezetése - tantárgyi témazáró dolgozatok elemzésének első tanulságai

“…Ahogyan az is kiderül a fenti eredményekből, hogy a tantárgy "megúszható" akár "értelmetlen magolással is", hiszen a feladatok 70%-a egyszerű felidézésre épül. A korábban már hivatkozott, inkább korlátozó mint fejlesztő hatású, általános értékelési gyakorlat, amelyben az értékelés összeolvad a minősítéssel, így a tanulókat a jegyekért megvalósított tanulásra ösztönzi (KNAUSZ, 2008, ARATÓ, 2017, 2018, valójában megfelelő eszközt talál a teljesítményértékelésre használt témazáró dolgozatokban. A felidézésre épülő feladatok sokasága lehetővé teszi, hogy valaki csak a "jegyért magoljon", és akár jeles teljesítményt is elérhet ezzel a stratégiával, vagy akár az évismétléstől menekítheti meg magát.…”

“…Rájöttek, hogy a teljesítményt egy szélesebb kognitív tartományban szükséges mérni és értékelni (Bloom-taxonómia), és közben arra is, hogy a tanulásban résztvevőket sem árt tájékoztatni arról, hogy milyen gondolkodási képességekkel, attitűdökkel rendelkeznek, milyen kognitív dimenziókat érdemes mozgásba hozniuk a tanulás során, hogyan fejleszthetik a különböző gondolkodási képességeiket. Így született meg a formatív értékelés fogalma, amely egy párbeszéd, amely során minden tanuló személyre szabott visszajelzést kap arról, hogy hogyan tanul, és hogyan tanulhatna még hatékonyabban és eredményesebben (ARATÓ, 2017(ARATÓ, , 2018. Ha a teljesítményértékelésben, így az órai munka során is megvalósulna például egyszerűen a hat bloomi kognitív dimenzió mozgásba lendítése és fejlesztése, akkor az esélyt adna az elmúlt évtizedek kutatásai szerint minden tanulónak, az előrébb járóknak éppúgy, mint a nehéz helyzetből érkezőknek (WENLINGSKY, 2002;JOHNSON -JOHNSON, 2009), hogy eredményesebben tanuljanak, és hosszú távra is rögzülő, értelmes tanulmányokat folytassanak a történelem tantárgy kapcsán.…”

“…ugyanakkor azoknak, akik esetleg a memória egy célzottabban fejlesztendő területe a képességeiknek, eleve kizáródnak a sikeres történelem tanulásból, hiszen nincs esélyük az elemzés, szintézis, megítélés és alkalmazás területein mozgásba lendíteni, olyan gondolkodási területeiket, amelyeket nem akadályoz a memória használat akadályozottsága, kiforratlansága. itt erősít rá a hatásokra a teljesítményértékelésnek az az öröklött gyakorlata, amely az értékelést alapvetően minősítésként értelmezi, és a tanulókat a "jegyekért tanulás" stratégiája felé tereli (KNAUSZ, 2008, ARATÓ, 2017, 2018. tulajdonképpen a vizsgált témazárók lehetővé teszik, hogy akár "értelmetlen magolással mindenki megússza", vagy akár "jól teljesítsen történelemből".…”

“…Az ismeret ugyanakkor tágabb értelmű, hiszen a megértés ugyanúgy az ismeretet bővíti például, így az ismeret kifejezés félreértésre adhat okot. Ahogyan a hazai kontextusban az értékelés kifejezés is, hiszen itthon azt többnyire a minősítéssel, az osztályozással azonosítják a szereplők(KNAUSZ, 2008;TÓTH, 2012;ARATÓ, 2017ARATÓ, , 2018, így akadályozva annak megértését, hogy itt a megszerzett tudás, vagy tudás-elemek megítéléséről van szó, vagyis…”

“…a metakognitív értékelés területére utal a modell(BÁRDOSSY és tsai, 2002, ARATÓ, 2017, 2018. ezért az értékelés helyett a megítélés kifejezés került a kódszótárba.…”