Az inzulinrezisztencia az a kóros állapot, amelyben az endogén vagy a kívülről
adagolt (exogén) inzulin szöveti glükózfelvételt és -hasznosítást elősegítő
hatása elmarad az anyagcseréjüket illetően egészséges személyeken megfigyelttől.
Az egész szervezetet érinti, kitüntetett célszövetei a máj-, az izom- és a
zsírszövet, patogenetikai és az ezek hátterében álló molekuláris biológiai
folyamatai azonban részben eltérnek egymástól. Az utóbbi időben jelentősen
bővültek a zsírszövet szerepével kapcsolatos ismeretek, s egyre inkább úgy
látszik, hogy a diszfunkcionális zsírszövet a kóroki történések központi
szereplője. A kézirat áttekinti a zsírszövet szerkezetét, az adipogenezis és a
lipolízis szabályozását, a mikrobiom és a zsírszövet kapcsolatára vonatkozó
adatokat, az akut és a krónikus inzulinrezisztencia különbségeit, valamint a
zsírszöveti inzulinrezisztencia mérséklésére ma rendelkezésre álló terápiás
eszközöket. Jóllehet szelektív zsírszöveti támadáspontú, biztonságos, hosszú
távú humán alkalmazást lehetővé tevő molekula ma még nincs a reménybeli
közelségben, az első, fejlesztés alatt álló „adipeutikummal” kapcsolatos
állatkísérletes megfigyelések új kezelési lehetőség ígéretét vázolják fel. Orv
Hetil. 2023; 164(1): 3–10.