A ℜeALIS reprezentacionalista gyökereinek felvázolását és a kurrens
dinamikus-pragmatikai célrendszer (Farkas–Roelofsen 2017) feltérképezését
követően azt az adósságot kívánjuk törleszteni, hogy a kérdő mondattípus
pragmaszemantikai jellemzéséhez hasonló alaposságú leírást (Alberti et al.
2019a) kapjon a felkiáltó és az óhajtó, valamint a felszólító és a
kijelentő mondat is. E mondattípusok pragmaszemantikai jellemzésének finom
részleteivel kívánunk szolgálni, végső soron az emberi kommunikációs
tevékenység mentális megalapozását jelentő elmebeli
lehetségesvilág-struktúra feltérképezéséhez járulva hozzá. Azt is
szemléltetjük, hogy a diskurzusjelölők hogyan vonnak be újabb világokat e
mentális térbe. Végül (az addigi feladói perspektíva helyett) a címzetti
perspektívából vesszük szemügyre a hallgatói perlokúciós műveletek révén
tovább gyarapodó „lehetséges lehetséges világainkat”.