Bevezetés: Elemzésünkben az intézeten kívüli szülések
legfontosabb jellemzőit mutatjuk be Magyarországon. Célkitűzés:
Célunk egy leíró statisztikai elemzés készítése, amely bemutatja, hogy
COVID–19-et követően mekkora a jelentősége Magyarországon az intézeten kívüli
szüléseknek, és ez milyen demográfiai, társadalmi csoportokra jellemző.
Módszer: Elemzésünkben a Központi Statisztikai Hivatal
népmozgalmi adatbázisát elemezzük. Ez az adatbázis tartalmaz adatot minden
magyarországi élve születés esetén a szülés helyéről és arról, hogy a szüléskor
jelen volt-e orvos vagy szülésznő. Előnyei ellenére ez az adatbázis
alulhasznosított a tudományos, statisztikai elemzésekben. A vizsgált adatok több
szempontból összevethetők az intézeten kívüli szülés szakmai szabályairól,
feltételeiről és kizáró okairól szóló 35/2011. (III. 21.) Korm. rendelet
előírásaival. Eredmények: A COVID–19-járvány kitörését követően
Magyarországon jelentősen nőtt az intézményen kívüli születések aránya, a
korábbi 0,6%-ról 1% környékére. Az intézeten kívüli szülések között elsősorban
azoknak a szüléseknek az aránya nőtt, amelyeknél jelen volt egészségügyi
személyzet. Az intézeten kívül szülések nagyobb arányban jellemzőek a fiatal és
a viszonylag idős édesanyákra. Az intézeten kívüli szülés esélye párhuzamosan nő
a korábbi szülések számával. Átlag alatti arányban szülnek intézeten kívül a
középfokú végzettségű nők. A nagy születéskori súlyú és testhosszú újszülöttek
között átlag feletti az intézeten kívül születettek aránya.
Megbeszélés: Az eredmények szerint a COVID–19-et követő
időszakban egyértelműen demográfiailag, társadalmilag polarizálódottnak
tekinthető az intézeten kívüli szülések jelensége. A jelenlegi jogi szabályozás
által meghatározott kereteken kívül is jelentős számban történnek intézeten
kívüli szülések, melyek eredményei arra utalnak, hogy ezek az esetek nem
elhanyagolható arányban, minden valószínűség szerint, tervezett, intézeten
kívüli szülések. Következtetés: A kapott eredmények felvethetik
a több mint egy évtizede változatlan jogi szabályozás és a tényleges gyakorlat
közötti diszkrepancia csökkentésének igényét. Orv Hetil. 2024; 165(27):
1044–1052.