Deponálási szokások a késő bronzkori Közép-Erdélyben

Abstract

HaA kincseknél vonjuk meg. A véleményünk szerinti HaA2/B1 jellegű depókat csupán érintőlegesen tárgyaljuk a 7. Fejezetben. Kutatástörténet 13Az áttekinthetőség kedvéért fejezetenként felvázoljuk a vonatkozó témakör kutatástörténetét, ezért jelen fejezetben mindössze a közép-erdélyi fémdeponálással foglalkozó munkákat említjük meg. Gondolunk itt mindenekelőtt azokra az értekezésekre, amelyek valamilyen formában a bronzkincsekben előforduló tárgyak társítására, a kincsek lelőhelyeire, leletkörülményeire, nagyságára, morfológiájára és az ezekből adódó kronológiai következtetésekre, végső soron pedig a depók osztályozására és elrejtésük magyarázatára térnek ki. Sajnos a kutatott területre vonatkozó hasonló munkák rendkívül ritkán születnek, noha az anyag mennyisége és változatossága éppen az ellenkezőjét feltételezné. Napjainkig egyetlen olyan monografikus munka jelent meg, amely Kelet-Európa fémdeponálásával foglalkozik és a jelen dolgozatban kutatott területre is kitér. 14 Az erdélyi kincsleletek tanulmányozását nem kerülhették el az elmúlt 100-150 év társadalom-politikai eseményei. Ezért kutatástörténeti szempontból bizonyos irányjelző tendenciák vagy korszakok különíthetők el, amelyek a bronzkincsek előkerülését vagy feldolgozottságát meghatározták, természetesen a kor lehetőségeinek megfelelően.Első időszakként a 19. század végét és a 20. század elejét említhetjük meg. Az első világháborút megelőző évtizedeket a régészeti kutatások kibontakozása mellett a múzeumi tevékenység kezdete is fémjelzi. A gyűjtemények gyarapításával és megszervezésével párhuzamosan jelennek meg az első folyóiratok is, amelyek a szórványosan vagy kincsegyüttesekben felszínre jutott bronzokat ismertetik. Jelentőségük, hogy gyakran részletes leírásokat szolgáltatnak a leletkörülményekről és a depók szerkezetéről. Itt kell említést tennünk mindenekelőtt az erdélyi-magyar régészeti iskola képviselőiről és néhány lelkes amatőr-régészről, akiknek munkássága rendszerint a modern kutatás forrásértékű adatbázisává nőtte ki magát. Orosz Endre, 15 Téglás Gábor, 16 Téglás István, 17 Pósta Béla, 18 13 Az egyes tárgytípusok kutatástörténetéről a 2. Fejezetben teszünk rövidebb vagy hosszabb említést. Elsődleges szempont mindenekelőtt az erdélyi szakirodalom, tágabb Kárpát-medencei vagy Közép-kelet európai munkák esetében csakis az Erdéllyel kapcsolatos véleményeket, következtetéseket idézzük fel. A depók előkerülésének éveire, valamint ezek kutatottság szintjére a 4. Fejezetben térünk ki.