A fény az emberiség életében a központi szerepet betöltő tényezők közé tartozik, éppen ezért a különböző természetes fényjelenségek és a fényjelenségeket mutató anyagok a történelmi idők kezdete óta foglalkoztatják az emberiséget. Ezen jelenségek és anyagok megértésére és leutánzására számtalan kísérlet történt és történik napjainkban is. Ma már lehetőségünk van szinte bármely természetben előforduló jelenség vagy anyag utánzására, vizsgálatára és a jelenségek modellezésére, így a fényjelenségekkel és a fényjelenségeket mutató anyagokkal kapcsolatos ismereteink bővítésére is. Ennek ellenére egyes jelenségek működése a mai napig is csak részben ismeretes, megértésük folyamatosan zajlik. A folyamatosan fejlesztett új anyagok új tulajdonságai fokozatosan analógiákra világítanak rá, így segítve a tapasztalt jelenségek mélyebb megértését is. A különböző lumineszcencia típusok között a foszforeszcencia az egyik legkomplexebb módon lejátszódó jelenség, amelyben az egyes részfolyamatok és azok szerepei még mindig csak részben tisztázottak. Mai tudásunkkal így is már előre tervezhetünk is olyan lumineszcens anyagokat, amelyek az igényeinknek leginkább megfelelnek. Ezek az igények széleskörűen változhatnak a felhasználás módjától függően, így szükséges lehet szélsőségesen hosszú, vagy éppen rövid utánvilágítási idővel rendelkező anyagokra, a kibocsájtott és elnyelt hullámhosszak manipulációja. A zöld szemlélet előretörésével, a lumineszcens anyagokkal szemben olyan új igények fogalmazódtak meg, mint a hosszú élettartam, az újrafelhasználhatóság, extrém kémiai és fizikai stabilitás, biztonságosabb felhasználhatóság vagy egyszerűen csak az olcsó és nagy volumenű előállíthatóság. Ezek biztosítása érdekében az új igényekhez új anyagok fejleszthetők, vagy régi anyagok továbbfejleszthetőek, az ismert anyagokhoz pedig új alkalmazásmódok társíthatóak. Napjainkban számos aktivált fotolumineszcens szervetlen oxidot ismerünk, melyek közül csak néhány példa: MAl2O4, M4Al14O25 M2ZnSiO7, MAlSiN3, MBPO5, M3PO4 (M = Mg, Ca, Sr, Ba). A szennyező (aktiváló/ko-aktiváló) ionok jelenléte általában szükséges; ezek a befogadó kristályszerkezettől függően egy vagy többféle ritkaföldfém, de átmeneti fém is lehetnek. Ezen anyagok egyik legnagyobb előnye a tartósságuk mellett az, hogy nem tartalmaznak radioaktív összetevőt. Azonban, a több száz ismert foszforeszcens anyagból csupán néhány képes napfényen is feltöltődni, majd órákig fényt kibocsájtani, ezért az erre együttesen képes anyagok különleges figyelmet élveznek.