Egy mérőeszköz fejlesztése óvodások szociálisprobléma-megoldásának vizsgálatához

Abstract

A szociálisprobléma-megoldás a társas (személyközi) problémák megoldására irányuló kognitív, érzelmi és viselkedéses folyamat, melynek Chang, D’Zurilla és Sanna (2004) elkülönítik az orientációs (viszonyulási) és a megoldási rész - folyamatát. Az orientációs folyamat a probléma iránti fogékonyságot, a megoldás iránti elköteleződést és az énhatékonyságot foglalja magában. A megoldási részfolyamat során definiáljuk a problémát, megoldási lehetőségeket értékelünk, döntünk ezekről, majd megvalósítjuk valamelyik megoldást. A megoldási folyamat stílusa lehet racionális (a tényekre koncentráló, megfontolt), impulzív (érzelemközpontú, gyors) és elkerülő (a megoldást el sem kezdő vagy megszakító), illetve ezek keveredései akár egyetlen problémahelyzet során is. E stílusok már óvodások körében is megragadhatók, ugyanakkor számos vizsgálat szerint – az életkori nyelvi-kognitív és szociális-érzelmi sajátosságok miatt – ezen életkori szakaszban kiemelten fontos, hogy minél több eszközzel történjék a problémamegoldás jellemzőinek a feltárása (Kasik, 2015). Az óvodások mérésére többnyire megfigyelési szempontsorok és kérdőívek állnak rendelkezésre, kevés olyan mérőeszköz ismert és megbízhatóan alkalmazható, amely vizuális elemeket tartalmaz, figyelembe véve az óvodások életkori sajátosságait. A tanulmányban egyrészt ismertetjük az óvodások (4–7 évesek) szociálisprobléma-megoldásának életkori jellemzőit az eddigi hazai és nemzetközi kutatások alapján, másrészt bemutatjuk egy új vizsgálóeszköz és -eljárás elméleti és módszertani alapjait. A tervezett kutatásban szülők és pedagógusok értékelik a gyerekek társas problémáinak megoldását különböző kérdőívekkel, illetve a gyerekek ezekhez az eszközökhöz illesztett történetek és képek segítségével fejezik ki problémamegoldási viszonyulásukat, megoldási hajlandóságukat és stílusukat. A kutatás eredményei hozzájárulnak egy komplex felmérési rendszer és egy fejlesztőprogram kidolgozáshoz, melyek segítségével az óvodapedagógusok hatékonyabban fel tudják mérni és fejleszteni a gyermekek szociálisprobléma-megoldását nem kizárólag verbális módszerek, eszközök segítségével is.

Vajdasági óvodások szociálisprobléma-megoldása – Egy pilotmérés eredményei

“…A megoldás stílusa lehet racionális (tényekre koncentráló, lassú döntés), impulzív (érzelemközpontú, gyors döntés), valamint elkerülő (a megoldást el sem kezdő vagy megszakító). E stílusok keveredhetnek egyetlen helyzet során is, valamint főbb jegyei már kisgyermekkorban azonosíthatók (Chang et al, 2004;Kasik & Gál, 2014, 2017bSzitás, 2022).…”

Vajdasági óvodások szociálisprobléma-megoldása

“…A társas interakciók során sokszor felmerülnek olyan problémák, amelyek megoldása nélkülözhetetlen a sikeres beilleszkedéshez. Ezek kiküszöbölésében e korosztálynál fontos szerepet kapnak a pedagógusok, hiszen ők azok, akik egyrészt példamutatással biztosítanak a gyerekeknek indirekt módon egy tanulási folyamatot, másrészt elsajátíttatják velük az óvodában működő viselkedési és erkölcsi szabályokat és normákat (Kayili és Ari, 2016;Solymosi, 2017;Szitás, 2022). Ebből kifolyólag a problémák kezeléséhez a pedagógusoknak ismerniük kell azokat a problémákat, amelyek adott életkorokban foglalkoztatják a gyermekeket (Gál és Kasik, 2015;Szitás és Kasik, 2020).…”

“…Azonban a rendelkezésre álló mérőeszközök többnyire figyelmen kívül hagyják az óvodások életkori nyelvi-kognitív sajátosságait, és ebből kifolyólag ezek közül csak néhány (Preschool Interpersonal Problem Solving Test, PIPS, Shure és Spivack, 1974;Wally Problem Solving Test, WPST, Webster-Stratton, 1990) tartalmaz vizuális elemeket. Mindemelett a kutatások eredményessége növelhető a trianguláció által, ahol külső értékelők -leginkább pedagógusok, szülők, nevelők -véleményezik a gyermekek érzelmi és viselkedési jellemzőit, valamint a problémákhoz való viszonyulásukat és megoldási módjaikat (Kasik és Gál, 2016;Cai és társai, 2004;Clark és társai, 2019;Szitás, 2022).…”