Egyéni és testületi felelősség a felsőoktatási intézmények vezetésében

Lengyel és magyar vezető testületek a felsőoktatásban

“…Első lépésben az Alaptörvény negyedik módosításával lényegében minimálisra csökkent az autonómia, az állami intézmények esetében a közvetlen kormányzati irányítást garantálva a gazdálkodás területén. Második lépésben az intézményvezetésben megjelent a rektorral egyenrangú, de teljes egészében a kormányzathoz tartozó első számú vezető, a kancellár (Rónay 2019a(Rónay , 2020. A harmadik hasonló lépés előtt jelent meg a "Fokozatváltás a felsőoktatásban.…”

“…érdekeinek megjelenítését, valamint szerepvállalását az intézmények működésében" biztosító konzisztóriumra (Stratégia 2016: 29), amely a fenntartó által -az adott intézmény társadalmi-gazdasági környezetének releváns szereplőibőllétrehozva egyetértési jogot gyakorol az önkormányzati módon választott szenátusnak az intézmény hosszú távú, stratégiai döntései kapcsán. Szemben tehát a Lengyelországban megfogalmazott elszámoltathatósági követelménnyel, a hazai konstrukció a felelősség kérdéskörét nem rendezi (Rónay 2019a), sőt lényegében kifejezetten a felelősséget elimináló rendszert hoz létre az egyetértési jog révén, ugyanis az egyszemélyi döntéshozó számára a támogató, de különösen a nem támogatott döntések esetében a testületi döntés felmentést adó hivatkozási alap, miközben a testület sem kollektíven, tagjai pedig a tisztázatlan jogállásból és külön szabályozás hiányából adódóan nem tartoznak felelősséggel döntésükért (Rónay 2020).…”

“…A hasonlít a lengyelhez, de a szenátusnak az intézményfejlesztési terv, annak részeként a kutatási-fejlesztési innovációs stratégia, a költségvetés és az éves beszámoló, valamint a vagyongazdálkodási terv elfogadása során, továbbá gazdálkodó szervezet alapítása, gazdálkodó szervezetben részesedés szerzése tárgyában meghozott határozatai érvényességéhez kötelező egyetértési joga révén döntéshozó funkciót is betölt (Rónay 2020).…”

“…Ugyanakkor a lengyel megoldás elkerülendő az autonómia megsértésének lehetőségét, teljesen az intézményekre bízza a tagok kiválasztását és -talán már túlzottan is -gyenge hatáskört enged a testületnek. A magyar modell viszont minimalizálja az intézményi beleszólást, a konzisztórium hatásköre pedig kifejezetten autonómiacsökkentő funkciót tölt be (Rónay 2018(Rónay , 2020. Mindazonáltal mindkét országban -az akadémiai szférában legalábbis -az autonómia konzervatív értelmezését érhetjük tetten: a céloktól függetlenül ellenzik ezen testületek létét.…”

„Vezetékszerelés” – rögtönzések a felsőoktatásban

“…Kitérnek a bevezetett rendszer kockázataira, inkonzisztens elemeire, ellentmondásaira. Összességében a rendszert több ponton "fi nomítani" gondolják, rámutatva hátrányaira és veszélyeire (Bárány 2015;Berács et al 2015;Hegedűs-Polónyi 2015;Keczer 2016;Kováts 2016aKováts , 2016bKováts , 2016cKováts-Temesi 2018;Rónay 2017Rónay , 2018Polónyi 2019;Veres-Golovits 2016).…”