No abstract

As an indicator of nations' prosperity and economic competitiveness, research impacts the mounting roles and requirements placed upon academic researchers. Internationally, researchers are expected to effectively operate in the fastchanging and demanding research environment. Such effectiveness corresponds mainly to their ability to establish international and interdisciplinary collaborations, secure internal and external grants, and most importantly deliver tangible research outputs. As such, this desired research excellence impacts researchers' academic appointments, recognitions and promotions. Driven by research productivity and pursuit of academic excellence, researchers' individual autonomy may become restricted. This work is based on (a) an international study exploring research productivity within higher education institutions across 15 countries and (b) a relevant international literature review. The voices of 32 participants portray competencies required from and requirements placed upon academic researchers at their respective universities. Findings show that the role of academic researchers is changing and the requirements pose challenges to researchers' autonomy. The research productivity quest along with opportunity-driven decisions may not only restrict researchers' autonomy but also compromise their academic integrity.

Absztrakt: A tanulmány két viszonylag új felsőoktatási reformot vizsgál Lengyelországban és Magyarországon. Mindkettő egyfajta board (felügyelő testület) bevezetésére irányult különböző elnevezéssel. Az összehasonlító tanulmány alapja a két ország közös (kommunista) múltja, földrajzi helyzete (kelet-közép-európai térség) és a humboldti egyetemi modell öröksége. Az elemzés a reformok előzményeinek bemutatása után magát a két nemzeti reformot vizsgálja, megvilágítva a különbségeket és hasonlóságokat a lengyel egyetemi tanács és a magyar konzisztórium felépítése, hatásköre és felelőssége, valamint az egyetemi autonómiához való viszonya tekintetében. Ezzel is hozzá kíván járulni a boardizmusról jelenleg folyó szakmai diskurzushoz, értékelvén annak bevezetését e két (hasonló) nemzeti felsőoktatásban.

A könyv a szerző egyetemi felsővezetőként és a hazai felsőoktatási ágazat irányítására rálátó országos testületek és szakértői csoportok tagjaként szerzett gyakorlati tapasztalatain, valamint többéves kutatásán alapul. Ahogy a kutatás, a megjelentetni kívánt mű is hiánypótló a magyar tudományban és az oktatásban egyaránt. A hazai jogtudományi kutatások csak szűk körben foglalkoznak a felsőoktatási jog területével, ezek is döntően az autonómia kérdéskörére fókuszálnak, átfogó kutatás is csupán kettő valósult meg az utóbbi évtizedben: az autonómia, illetve a fenntartói jogosítványok témakörében. Így tehát hosszú időszak után először jelenik meg a felsőoktatás tételes jogával foglalkozó tudományos monográfia, amely ugyan nem a teljes jogi szabályozást öleli fel, de széles körben vizsgálja a hatályos jogszabályi közeget. A kötet nem csupán a felsőoktatás működése iránt érdeklődők számára jelenthet hasznos olvasmányt, de a felsőoktatásban dolgozók, valamint a hallgatók részére is hiánypótló, egyúttal kiindulási alapot jelenthet további jogtudományi, vezetéstudományi, neveléstudományi vagy akár pszichológiai kutatások számára is. Emellett mind a jogászképzésben, mind a(z oktatási) szervezetek működésével, vezetésével foglalkozó egyetemi képzésekben tananyagként is felhasználható.

Co‐supervision is a widespread practice in doctoral education; however, little is known about its effective implementation. Co‐supervision is defined here as a form of collaborative supervision where two supervisors guide and support one supervisee's research work in a doctoral study. Four drivers that have contributed to the widespread practice of co‐supervision are identified. We refer to these four drivers as the four Is. The four Is represent emerging policy and institutional strategies focusing on (1) interdisciplinarity, (2) intersectoral collaboration, (3) internationalisation as well as (4) efforts to improve the quality of supervision. This review of research evidence focused on understanding the four Is as drivers of co‐supervision in doctoral education; specifically, by analysing benefits and challenges of co‐supervision. A systematic literature review was conducted using the PRISMA‐P protocol for peer‐reviewed articles between 2005 and 2020. Findings show that the drivers linked to improving the quality of supervision and interdisciplinarity usually coincide, while internationalisation was the least frequently mentioned driver. Although no clear patterns emerge between the four drivers identified and benefits and challenges, we observe that challenges related to co‐supervision are mainly addressed in articles that highlight efforts to improve doctoral education and in articles that addressed interdisciplinary drivers behind co‐supervision.