Fair ranking of researchers and research teams

Abstract

The main drawback of ranking of researchers by the number of papers, citations or by the Hirsch index is ignoring the problem of distributing authorship among authors in multi-author publications. So far, the single-author or multi-author publications contribute to the publication record of a researcher equally. This full counting scheme is apparently unfair and causes unjust disproportions, in particular, if ranked researchers have distinctly different collaboration profiles. These disproportions are removed by less common fractional or authorship-weighted counting schemes, which can distribute the authorship credit more properly and suppress a tendency to unjustified inflation of co-authors. The urgent need of widely adopting a fair ranking scheme in practise is exemplified by analysing citation profiles of several highly-cited astronomers and astrophysicists. While the full counting scheme often leads to completely incorrect and misleading ranking, the fractional or authorship-weighted schemes are more accurate and applicable to ranking of researchers as well as research teams. In addition, they suppress differences in ranking among scientific disciplines. These more appropriate schemes should urgently be adopted by scientific publication databases as the Web of Science (Thomson Reuters) or the Scopus (Elsevier).

Using the strength coefficient(SC) to evaluate the most number of publications in research affiliations involving COVID-19 till April 14, 2020: A bibliometric analysis

“…The sum of authorships for each paper equals 1.0. which is a basic concept ensuring that all papers have an equal weight irrespective of the number of coauthors [16]. As such, more importance is given to the rst (exp[m], primary) and the last (exp[m-1], corresponding or supervisory) authors, whereas it is assumed that the others (the middle authors) have made smaller contributions [17,18].…”

Paradigmaváltás szükségessége a tudományos teljesítmény értékelése során

“…A szerzőséget érintő visszaélések csökkentik a szerzőség presztízsét, megnehezítik a publikációval járó felelősség megállapítását, de veszélyeztetik a tudományos kommunikációs rendszer hitelességét és a tudományos teljesítmény objektív megítélését is (Cronin, 2001). A napjainkban általánosan elfogadott, a szerzők hozzájárulását mellőző, súlyozatlan kredit-hozzárendelésen alapuló tudományos teljesítményt mérő módszer igazságtalan, hiszen figyelmen kívül hagyja a szerzők eltérő mértékű hozzájárulását, elősegíti a szerzőséget érintő visszaéléseket, és alkalmatlan az eltérő kollaborációs profillal rendelkező vagy eltérő létszámú csoportban dolgozó kutatók tudományos teljesítményének objektív értékelésére, összehasonlítására (Vavryčuk, 2018). A tudományos teljesítmény objektív értékelése még nehezebb, szinte lehetetlen olyan esetben, ha nemcsak a kutatók kollaborációs profilja vagy a kutatócsoport létszáma, de a szerzőségi kritériumok betartása is lényegesen különbözik a csoportok között.…”

“…Ezt a módszert a publikáció után járó impaktfaktor szerzők közötti elosztására dolgozták ki, de használható egyéb tudománymetriai mérőszámok (publikációk száma, D1-es vagy Q1-es publikációk száma, független idézetek száma) esetén is. Sőt, napjainkban már létezik egy olyan kifinomult módszer is, amely segítségével a fenti tudománymetriai mérőszámokon kívül a h-index értéke is súlyozható a szerzői hozzájárulás mértékével (Vavryčuk, 2018). A szerzői hozzájárulás százalékos értéke a Magyar Tudományos Művek Tárában rögzíthető lenne, hiszen a korábbi verzióban erre lehetőség volt, így a szerzői hozzájárulással súlyozott tudománymetriai mérőszámok könnyen számolhatók lennének.…”

“…A szemléletváltással, a tudományos teljesítmény értékelésekor a szerzői hozzájárulás mértékének figyelembevételével automatikusan megakadályozható a szerzőségi kritériumok be nem tartásából adódó indokolatlan szerzőszám-felduzzasztás, hiszen a publikációk érdemi szerzői ellenérdekeltek lesznek a szerzőszám növekedésében (Vavryčuk, 2018). A szemléletváltással a tudományos teljesítmény reálisabb megítélése és a tárgyilagos összehasonlítás is megvalósítható, eltüntethető a különböző kooperációs jellemzőkkel rendelkező kutatók tudományos minősítésében jelenleg fennálló aránytalanság is (Vavryčuk, 2018). A paradigmaváltáshoz a legfontosabb a kutatók szerzőségi kritériumokkal kapcsolatos szemléletbeli…”

Using the bootstrapping method to compare research achievements for authors who worked for Departments of Ophthalmology in United States since 2010

“…The h-index has its popularity in the global scienti c community [5]. Despite the h-index being used popularly as an indicator of individual research achievement (IRA) [4], two main disadvantages including (1) all coauthors contributing equally to article bylines [6][7][8] and (2) the integer nature of the h-index making it di cu1t to differentiate the IRAs among entities [9] have been pointed out in the past. The fair authorweighted scheme(AWS) and the modi ed h-index were required accordingly for illustration and application.…”