Összefoglaló.
Bevezetés: Az első szaruhártya-bank 1944-es alapítása óta
jelentős változásokon ment át. A szaruhártya túlélését számos tényező
befolyásolja, így a tárolási mód, melynek a szövet lejárati ideje szerint rövid,
közép és hosszú távú módszereit fejlesztették ki. Célkitűzés:
Retrospektív vizsgálatunk célja a 2008. január 1. és 2017. december 31. között
perforáló és lamelláris keratoplasztika során felhasznált cadaverből és
multiorgan donorból származó szaruhártyák túlélésének vizsgálata volt a
Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján. Módszer: Feljegyeztük
a recipiens nemét, életkorát, a műtétet indikáló klinikai diagnózist, a műtét
időpontját, a szövettani vizsgálat eredményét, valamint, hogy a beültetett
szaruhártya cadaverből vagy multiorgan donorból származott. Meghatároztuk, hogy
a recipiens életkora korrelált-e a rekeratoplasztikáig eltelt idővel.
Eredmények: 1451 szaruhártya-átültetés történt 1088 beteg
(44,6% férfi) 1159 szemén (életkor 62,8 ± 18,5 év), melyek között 938 (64,6%)
cadaver és 262 (18,0%) multiorgan donor került felhasználásra, 251 esetben
(17,2%) nem állt rendelkezésre adat. A leggyakoribb primer diagnózis a
szaruhártya-dekompenzáció volt (325 eset, 28%). A primer keratoplasztikák során
felhasznált szaruhártyák 740 esetben (63,8%) cadaverből, 212 esetben (18,2%)
multiorgan donorból származtak, 207 esetben (17,8%) nem állt rendelkezésre adat.
Első rekeratoplasztika a primer keratoplasztikák közül 217 esetben (18,7%)
történt. A leggyakoribb szövettani diagnózis az endothelsejt-degeneráció volt
(130 esetben, 60,4%). 146 esetben (67,2%) korábban cadaver, 31 esetben (14,2%)
multiorgan donor esetén került sor ismételt műtétre, 40 esetben (18,4%) nem állt
rendelkezésre adat. Következtetés: Klinikánkon elsősorban
cadaverből származó donorok biztosítják a szaruhártya átültetésekhez szükséges
szövetet. Cadaverből vagy multiorgan donorból származó szaruhártyák esetén nem
kerül gyakrabban sor rekeratoplasztikára. A szaruhártya-banki tevékenység
további fejlesztésével növelhető a donorok túlélése hazánkban. Orv Hetil. 2021;
162(13): 488–496.
Summary.
Introduction: Corneal banking methods have been changing since
the foundation of the first corneal bank in 1944. Corneal graft survival may be
affected by several factors, among others the storage method, which may be
short-, middle- and long-term storage. Objective: To
investigate corneal graft survival at the Department of Ophthalmology,
Semmelweis University between 1 January 2008 and 31 December 2017, using cadaver
and multiorgan donors for penetrating and lamellar keratoplasty,
retrospectively. Method: Recipient sex, age, clinical
diagnosis, date of surgery, histological examination results and origin of
donors (cadaver or multiorgan donor) were recorded. Correlation between
recipient age and time to repeat keratoplasty was also analyzed.
Results: There were 1451 keratoplasties in 1159 eyes (age
62.8 ± 18.5 years) of 1088 patients (44.6% male) using 938 (64.6%) cadaver and
262 (18.0%) multiorgan donors, data was not available in 251 (17.2%) cases.
There was repeat keratoplasty in 217 patients (18.7% of first keratoplasties).
The most common histological diagnosis was endothelial decompensation (130
cases, 60.4%) in these cases. In patients with a first repeat keratoplasty, in
146 cases (67.2%) the first donor originated from cadavers, in 31 cases (14.2%)
from multiorgan donors and in 40 cases (18.4%) data were not available.
Conclusion: Corneal donors mainly originate from cadavers
at our Department. The necessity of repeat keratoplasties does not differ using
cadaver or multiorgan donors. With further development of corneal banking, donor
survival may be increased in Hungary. Orv Hetil. 2021; 162(13): 488–496.
