2020 tavaszán a koronavírus-világjárvány korábban sosem látott társadalmi változást okozott. A korábban megszokott szabad mozgás és az utazási lehetőség korlátozásra került, mert egy újfajta veszéllyel kellett megküzdenie az államoknak és a lakosságnak. Sokak a nyári utazásukat a tavaszi időszakban foglalják le, véglegesítik, de a 2020-as tavaszi időszakot egészen a június elején történő nyitásig a teljes bizonytalanság jellemezte. A kutatás célja az volt, hogy feltárja: a Covid19-pandémia első hulláma milyen hatást gyakorolt a magyar társadalom veszélyérzetére a 2020. évi nyaralásuk tervezésével és megvalósításával kapcsolatosan. Ehhez kvalitatív adatgyűjtés végeztünk, 111 fő megkérdezésével, strukturált interjúk formájában. Az adatokat háromszintű dimenzióalkotással, illetve magnitudinális kódolással kvantifikáltan is feldolgoztuk. Az eredmények alapján megállapítható volt, hogy a koronavírushoz közvetlenül kapcsolódó egészségügyi és mentális félelmek, illetve a közvetetten kapcsolódó teljesítménybeli és pénzügyi kockázatészlelések voltak a leginkább dominánsak a veszélyek említése során. Az információgyűjtés mellett az úti cél kiválasztása jelentette a fő kockázatcsökkentési eszközt, azonban ez nem jelentette azt, hogy a belföldi utazók teljes mértékben biztonságban érezték magukat vagy kevésbé érezték magukat veszélyben, mint azok, akik külföldre utaztak. Az eredményeink között mind a társadalomtudomány akadémiai szereplői, mind a gyakorlati szereplők találhatnak hasznosítható következtetéseket.