“…Fontos, hogy felismerjük: a narratív vagy argumentatív diskurzusban előforduló összes kézmozdulat -és általában a mozgásesemények -nemcsak kísérnek, hanem önmagukban is megvalósítanak (véghez visznek, beteljesítenek) alapvető kognitív műveleteket, például amikor megszámláljuk, hány tételünk van összesen és miből mennyi, térben és időben elhelyezünk eseményeket, meggyőződünk fogalmak vagy jelenségek valódiságáról, rangsorolunk, mérünk, összekapcsolunk, behatárolunk, befoglalunk vagy kizárunk, kötünk vagy oldunk, nyitunk vagy zárunk, összehasonlítunk vagy szembeállítunk, nagyítunk vagy kicsinyítünk, abbahagyunk vagy folytatunk, egyesítünk vagy elválasztunk, kibontunk vagy tömörítünk, felcserélünk (Calbris, 2011). Ennek során a fogalmakat, eseményeket és jelenségeket reifikáljuk és entifikáljuk: "dolgokra" váltjuk, amelyek megfoghatók, amelyekre rámutathatunk, és amelyek a diskurzustérben fiktíven manipulálhatók (McNeill, 1992;Lapaire, 2016a). Így a beszélő keze elméjének kiterjesztése Magyar Tudomány 180 (2019)7lesz, a kognitív feldolgozás pedig szimbolikus térben, a tárgyalkotás és -manipuláció folyamataként jelenik meg.…”