A test (body) és a testben létezés (embodiment) kérdése évtizedek óta jelen van a feminista elméletek és filozófia, a női és férfikutatások tárgykörében, valamint a genderrel kapcsolatos irodalomban is mélyen gyökeret vert. A patriarchális hatalmi struktúra és a hegemón (heteroszexuális) férfiasság nemi szerepekre, szexualitásra, továbbá a nők és kisebbségek társadalmi helyzetére gyakorolt hatása számos tanulmány szerint nem függetleníthető a test észlelésétől és a megtestesülés jelenségétől. A nemi szerep(ek) kialakítása és megélése, a „nem” (szexus) – mint pusztán biológiai testi jelenség – tapasztalata is egészen fiatal kortól kezdve a szülők, hozzátartozók, intézményrendszerek norma- és értékrendszerében, így a társas, társadalmi, kulturális környezet hatásainak kitéve jön létre. A férfiasság (maszkulinitás) asszociációja a megtestesült alanyisággal, a cselekvéssel, a férfitest aktív, cselekvő, kontrollált megélése, a férfias attribútumok – mint például a fájdalomtűrés, az agresszió, a vágyak kielégítésére törekvés – szembeállítása a nőiességgel, a nőiség, valamint a női test eltárgyiasítottságával, passzivitásával – egészen a biológiai, anatómiai szinten törékenynek, betegesnek, kényesnek, esendőnek ábrázolt női testig –, fontos eszköz a nemek közötti dichotómia és hatalmi különbségek létrehozásában, igazolásában és fenntartásában. A testtel és megtestesüléssel foglalkozó tanulmányok egy része szerint a queer kultúra, a transzszexualitás és egyéb marginális csoportok (etnikai kisebbségek, fogyatékkal élők) testi tapasztalatai által megkérdőjelezhetővé válik ez a fajta nemi binaritás (férfiasság és nőiesség). Jelen tanulmány az embodiment-elmélet jelenlétét vizsgálja a genderrel összefüggő szakirodalmi szövegekben.