ÖsszefoglalásAz elmúlt évtizedek társadalmi-gazdasági átalakulásai nyomán, a fejlődés élvonalát olyan technológiák adták, amelyek a tudáson, valamint az információ előállításán és terjesztésén alapulnak. A kapitalizmus tudásintenzív korszakában a szellemi értékteremtés a legfontosabb termelési tényező, a tudás a legfőbb erőforrás, a tanulás pedig alapvető alkotófolyamat. Egy tudásalapú berendezkedésben, ahol a lényegi erőforrások közé tartozik az innovációs készség és a humán tőkében rejlő potenciál, a geopolitikai narratívának is ehhez idomuló felfogást kellene követnie. A geopolitika tudásalapú gazdasághoz kapcsolódó értelmezése számos új következményre világít rá, mint a stratégiai gondolkodás fókuszának eltolódása a szűkös vagy véges erőforrások irányából a párhuzamosan is felhasználható és nem erodálódó erőforrások felé, a régiók versenyképességének előtérbe kerülése, vagy a globális kapcsolati hálók szerepének fel-értékelődése. Jelen tanulmány ezen három tényezőt vizsgálja, és felhívja a figyelmet, hogy az államoknak arra kell törekedniük, hogy olyan ideológiákat és intézményrendszert alakítsanak ki, amellyel profitálhatnak a tudásalapú fejlődés erejéből.
Journal of Economic Literature (JEL) kódok:O10, O30, I25, F50