German Neurology and the ‘Third Reich'

Abstract

Background: This paper summarizes the current state of research into the role of German neurology during National Socialism (NS) on the basis of extensive secondary literature and key original sources. Summary: As early as 1933, many neurologists and neuroscientists who had been branded as ‘non-Aryan' and/or politically persecuted had to leave Germany, were driven to suicide or killed in concentration camps. Two years later, the regulatory merger with the Psychiatrists' Association caused the cautious attempts of the institutionally hampered discipline for autonomy to end in complete failure. At the same time, the implementation of racial-hygienic and eugenic paradigms led to a wider definition of ‘hereditary epilepsy' and an increase in sterilizations of patients suffering from epilepsy. Neurological research institutions, such as the Kaiser Wilhelm Institute in Berlin-Buch, became involved in the ‘euthanasia' program between 1939 and 1945, insofar as they dissected the brains of murdered patients under the guise of ‘accompanying research' and, in this way, produced neurological findings. Key Messages: The Nazi state and German neurology provided each other with ‘resources' at many levels. After 1945, the professional community showed very little interest in this legacy of neurology in the NS. It was only several generations later that the subject could be approached in an unbiased manner, allowing for comprehensive research projects.

A Hallervorden–Spatz-eponímától a molekuláris nevezéktanig

“…1939-ben az eutanáziaprogramban Hitler lehetővé tette az orvosoknak az olyan betegek titkosított megölését ("Gnadentod" -kegyes halál), akik szellemileg és gyakran testileg is fogyatékosak voltak, és értéktelen életet éltek (lebensunwertes Leben) [4][5][6]. A halált általában boncolás követte, az agyakat rendszerint formalinban fixálva tárolták.…”

“…1937-ben az intézet kiváló vezetőit politikai okokból leváltották, helyükre igazgatónak Hugo Spatzot nevezték ki. Helyettese Julius Hallervorden lett, aki a speciális hisztopatológiai részleget vezette, valamint a közeli brandenburg-gördeni kórház patológiáját is felügyelte [5].…”

“…Az eutanáziaprogram életbe léptetése után számos, szellemileg sérült gyermeket szállítottak ide a pszichiátriára és öltek meg [6,7]. Az agyakat "kutatási célból" főleg innen, de máshonnan is [5,7] [5].…”

“…I took them, the brains, where they came from, that wasn't my business. There were beautiful deformations of idiocy and infantile diseases" [5,8]…”

“…1992 után, Shevell közleményét követően [5,11], kapott egyre inkább teret az a nézet, hogy a Hallervorden-Spatz-betegség nevét a szerzők eutanáziával való kapcsolata miatt meg kellene változtatni. A betegséget okozó gént Taylor és mtsai, Susan Hayflick kutatócsoportja 1996-ban a 20p kromoszómára lokalizálta [12].…”