A városi terek fogyasztásközpontú átalakítása, a folyamat szereplői és viszonyrendszereik a társadalmi-térbeli egyenlőtlenségek kritikai megközelítésű kutatásának fontos kérdéskörévé vált az utóbbi két évtizedben. A fogyasztás dinamikus társadalmi viszonyrendszerként történő értelmezéséből kiindulva – amellyel egyszerre ragadható meg a fennálló társadalmi struktúrák működése, kulturális logikája, és az egyén (mint fogyasztó) ezekre adott válasza – az állam piaci szabályozó-ellenőrző szerepét, pontosabban ennek és társadalmi-térbeli egyenlőtlenségeket „termelő” mechanizmusait mutatjuk be a magyarországi (posztszocialista) átmenet és „perifériás” kapitalizmus kontextusában. Koncepciónkban az állam a piaci szereplők közötti viszonyok alakítója szabályozók és intézményi gyakorlatok révén, amelyek lenyomatai az állam működését formáló társadalmi/hatalmi-térbeli viszonyoknak. Az állam fogyasztáshoz kapcsolódó, egyenlőtlenségeket „termelő” szerepe több térbeli léptékben és dimenzióban is megragadható, tanulmányunkban azonban a városi terekben zajló folyamatokra koncentrálunk. Elemzésünk empirikus része győri esettanulmányra épül, amelynek során kvalitatív módszerekkel próbáltuk feltárni a helyi állam és a többi szereplő viszonyát. A tanulmányban a mellett érvelünk, hogy (i) a fogyasztás szervezeti és térbeli kereteit alakító szabályozás alapvetően a városi gazdaságok/terek fogyasztásközpontú átalakítása irányába hatott, az ebben résztvevők körét a piaci szelekcióra „bízva”; ii) az előbbi folyamatok eredményként kialakult koniktusok egyrészt lassan és inkonzisztens módon formálódó állami szabályozás, és a mögötte húzódó, tőke/állam kapcsolatok metszetében, másrészt a központi állam/lokális állam változó viszonyrendszerében értelmezhetők; (iii) a városi terek fogyasztásközpontú átrendeződésében fölfedezhető a (perifériás kapitalizmusra jellemző) függőségi viszonyok bonyolult rendszere, ami a „sikeresnek” tekintett városok helyi szereplőinek mozgásterét is behatárolja.