A tipikus városi szennyezőanyagnak tekinthető nehézfémek nagy mennyiségben halmozódhatnak fel a városok talajában, ahol jelenlétükkel hosszú távon kell szá-molni perzisztens tulajdonságuk miatt. A városokban koncentráltan jelentkező gép-jármű közlekedés, a háztartások fűtése, a háztartási és ipari hulladékok ellenőrizet-len körülmények közötti elhelyezése, valamint az ipari emisszió együttesen eredményezi a talajok nehézfémtartalmának emelkedését (THORNTON, 1991;NORRA et al., 2001).Az urbán talajok nehézfémtartalmának vizsgálatával az 1960-as évek végén kezdtek el foglalkozni (PURVES, 1967;PURVES & MACKENZIE, 1969), amikor is nyilvánvalóvá vált, hogy ezek fémkoncentrációja nagyobb, mint a mezőgazdasági vagy a természetes talajoké. Felismerve azt, hogy a toxikus és potenciálisan toxikus nehézfémek -hosszú távú jelenlétük révén -a városi lakosság életminőségére negatív hatással lehetnek, e talajok nehézfém-szennyezettsége széles körben kutatottá vált. Több szerző vizsgálta a nehézfémek és egyéb nyomelemek feldúsulását, térbeli eloszlását, mobilitását és talajbeli viselkedését világszerte, különböző méretű vá-rosokban (NORRA et al., 2001;MANTA et al., 2002;LI et al., 2004; BANAT et al., 2005;FARSANG & PUSKÁS, 2007;FARSANG & PUSKÁS, 2009;PLYASKINA & LADONIN, 2009;HORVÁTH et al., 2014, VINCE et al., 2014. A kutatások eredmé-nyei azt mutatják, hogy bár a nehézfém-szennyezettség mértéke városonként válto-zik és függ a helyi körülményektől, az ólom (Pb), a cink (Zn) és a réz (Cu) azok a fémek, melyek csaknem minden városi talajban feldúsulnak.Jóllehet a művelt kiskertek inkább a központi részektől távolabb, zömében a külső városrészekben helyezkednek el, ezek talajában gyakran mérhető emelkedett, esetleg határértéket meghaladó fémkoncentráció, amely kialakulásához a tipikus városi szennyező forrásokon (pl. ipari emisszió, gépjármű közlekedés) túl, e talajok művelése is hozzájárul (CHEN et al., 1997;FETZER et al., 1998;WUZHONG et al., 2004).