Identification with the national in-group: A Hungarian questionnaire

Abstract

A nemzeti azonosulás nehezen kezelhető, mérhető változó. A kezdeti, egydimenziós azonosuláskutatások ellentmondásos eredményekhez vezettek. Úgy tűnik, hogy a nemzeti azonosulás egydimenziós megközelítése sem konceptuálisan, sem empirikusan nem állja meg a helyét (összefoglalóan Ashmore, Deaux és McLaughlin-Volpe, 2004). Kutatásunk első szakaszában egy, a magyar nemzeti azonosulást vizsgáló kérdőívet alakítottunk ki. Az adatainkra végzett faktoranalízis eredményeként olyan kétfaktoros azonosulási modellt kaptunk, amely leginkább Roccas, Klar és Liviatan (2006) kétdimenziós azonosulási modelljének feleltethető meg. Ez a modell a társas identitás és a szelfkategorizációs elméletek (Tajfel, 1978; Turner, Hogg, Oakes, Reicher és Wetherell, 1987) mellett a nacionalizmus és a patriotizmus hagyományos felosztására épül (Adorno, Frenkelbrunswik, Levinson és Sanford, 1950; Kosterman és Feshbach, 1989; Staub, 1997). A kérdőív kialakítását és bemérését követően érvényességi vizsgálatokat végeztünk, amelyek megmutatták, hogy az azonosulás két különböző módja — a kötődés és a glorifikáció — eltérő módon kapcsolódik az olyan csoportalapú jelenségekhez, mint például a csoportalapú érzelmek, a csoportot felmentő stratégiák használata, vagy a külső csoport kompenzálására való hajlandóság a saját csoport agresszív fellépését követően.

Inglorious glorification and attachment: National and European identities as predictors of anti‐ and pro‐immigrant attitudes

“…National and European identities were measured by the eight‐item Hungarian version (Szabó & László, ) of Roccas et al . 's () scale.…”