Absztrakt:
Bevezetés: A multifaktoriális, nem teljesen tisztázott
patomechanizmusú, gyógyszer okozta állcsontelhalás kezelése napjainkban is nagy
kihívást jelent a maxillofacialis sebészek és fogorvosok, valamint az onkológiai
és oszteológiai gyógyszert felíró kezelőorvosok számára.
Célkitűzés: Közleményünkben célul tűztük ki, hogy az
aktuális szakirodalom áttekintését követően bemutassuk a változásokat a
gyógyszer okozta állcsontelhalások patogenezisének, rizikótényezőinek, klinikai
megjelenési formáinak, illetve a megelőzési és az új terápiás lehetőségeknek a
tekintetében. Az elérhető nemzetközi ajánlások összehasonlításán, a nem sebészi
és a sebészi, valamint a stádiumspecifikus kezelési módok evidenciaalapú
bemutatásán túl a különböző orvosi-fogorvosi diszciplinákat érintő specifikumok
bemutatására is törekszünk. Módszer: Az elmúlt 5 évben – az
egyre növekvő számú betegségorientált adatbázisnak köszönhetően – a
szakirodalomban megnőtt a szisztematikus szakirodalmi áttekintések (systematic
reviews), ajánlások és metaanalízisek száma; ezek áttekintését és összehasonlító
elemzését végeztük el a kitűzött célok vonatkozásában.
Eredmények: Az American Association of Oral and
Maxillofacial Surgeons munkacsoportjának legutóbbi ajánlása óta eltelt 4 évben
is számos új gyógyszerhatástani csoport került a klinikusok látókörébe mint
osteonecrosist indukáló potenciális ágens, így a betegség nómenklatúrája tovább
cizellálódott, a betegcsoportok tovább specifikálódtak. A rizikóbetegek köre
kiszélesedett, új betegpopulációknak (reumatológiai-oszteológiai betegek,
immunszupprimáltak, transzplantáltak, új onkológiai ’target’ [célzott]
terápiában részesülők) kell a súlyos mellékhatás kialakulásával számolniuk.
Következtetés: Noha a betegcsoport kezelésében számos
kérdés továbbra is nyitva áll, a korábbi empirikus kezelési formák helyett egyre
erősebb evidenciákon alapuló, egyénspecifikus, stádiumadaptált terápiás
megoldások körvonalazódnak. Orv Hetil. 2020; 161(6): 214–223.