Az egészségügyi dolgozók, így az orvosok egészségi állapota fontos kutatásterület
az egészségügyben, kevésbé hazánkban és a kelet-közép-európai országokban. A
Budapesten 1979-ben végzett orvosok egészségi állapotát, morbiditását,
antropometriai adatait, életmódját, szakmai pályafutását próbáltuk meg felmérni
kohorszjellegű vizsgálatban 25, 30 és 40 évvel a diplomázást követően,
különbséget keresve nemek és szakmacsoportok között. A 2019-ben elvégzett
felméréskor a résztvevők átlagéletkora 64,9 év, átlagos gyermekszámuk 2,08, míg
a manuális szakmákban dolgozók esetében magasabb (2,43) volt, a férfi orvosoknak
volt több gyermekük. A pályafutásuk alatt teljesített ügyeletek száma az
életkorral csökkent. Legnagyobb részük 2019-ben már nyugdíjas volt, 70%-uk
nyugdíj mellett is dolgozott. A megkérdezettek 27%-a volt szakmaváltó, 36% nem
arra a szakterületre készült, mint ahol befejezte pályafutását. Kb. 10% szerzett
tudományos fokozatot, nagy részük elégedett volt szakmai pályafutásával. Az
orvosok testsúlyának és testtömegindexének életkori emelkedésében nem volt
statisztikai különbség a nemek és a szakmacsoportok között. Az általuk megadott
adatok szerint diabetesben 7%, hypertoniában 44% szenvedett. A rendszeres
szűrővizsgálatok elhanyagolása gyakoribb volt a férfiaknál. Azonos korosztályú
betegeivel összehasonlítva 71% ítélte jobbnak saját egészségi állapotát. A
sportolást említők körében a férfiak nagyobb arányban voltak; a sportolásra
fordított idő átlagos mennyisége az évtizedek alatt nem változott, viszont a
sportolók száma és a csapatsportokban részt vevők aránya jelentősen csökkent.
Alvásuk jellemzően nyugodt, munkanapok között 6,3, hétvégente 7,7 óra terjedelmű
volt. Kiégést nem említettek. A dohányzók aránya jelentősen lecsökkent, az
elfogyasztott napi alkoholmennyiséget átlagosan 1,3, a hetit 3,7 egységnek adták
meg. A korábbi vizsgálatokban talált különbségek 2019-re a szakmacsoportok
között elmosódtak. A magyar egészségügy problémáit hasonlóan értékelik, bár
jövedelmük az utóbbi években jelentősen emelkedett. Orv Hetil. 2023; 164(29):
1127–1133.