Bevezetés: Az acromegalia egy krónikus endokrin betegség:
ilyenkor egy, az agyalapi mirigyben lévő tumor következtében felnőttkorban
jelentős mennyiségű humán növekedési hormon és következményesen inzulinszerű
növekedési faktor termelődik, aminek kezeletlenül jelentős hatása lehet a
cardiovascularis rendszerre. Tudjuk, hogy az elit sport szintén együtt jár a
szív fiziológiás átalakulásával, az ún. atlétaszív kialakulásával: ilyenkor a
szív üregeinek volumetrikus és funkcionális adaptációja figyelhető meg.
Célkitűzés: A fenti tényeknek megfelelően joggal adódhat a
kérdés, vajon milyen eltérések figyelhetők meg a bal kamra morfológiájában és
funkciójában acromegaliában, és a kapott eredmények milyen hasonlóságokat és
különbségeket mutatnak élsportot űző fiatalok bal kamrájához képest egészséges,
nem sportoló felnőttek értékeihez viszonyítva. Módszer: A jelen
vizsgálatba 21, nagy dinamikájú sportot űző élsportolót (átlagéletkor: 31,2 ±
6,4 év, 13 férfi) és 18, acromegaliás beteget (átlagéletkor: 47,9 ± 8,9 év, 9
férfi) válogattunk be. Eredményeiket 22 negatívkontroll-esethez (átlagéletkor:
47,7 ± 10,6 év, 13 férfi) hasonlítottuk. Eredmények: Mind az
élsportolókra, mind a kezelt acromegaliás betegekre jellemző, hogy bal kamrájuk
tágult, de annak funkciója megtartott. Míg az élsportolókat az egészséges
kontrollokhoz képest emelkedettebb longitudinális és circumferentialis bal
kamrai strain jellemzi, mely elsősorban az apicalis szegmentumok kifejezett
kontraktilitásának következménye, addig acromegaliában a radiális bal kamrai
strain növekedése detektálható, mely a basalis régiót érinti. A bal kamrai
rotációs mechanika eltérései szintén eltérő mintázatot mutatnak: míg
élsportolókban a basalis bal kamrai rotáció csökkent, addig az acromegaliát az
apicalis bal kamrai rotáció kifejezett mérséklődése jellemzi, mely együtt jár a
bal kamrai csavarodás lényeges csökkenésével. Következtetés: A
nagy dinamikájú sportot űző élsportolókban és acromegaliás betegekben a nem
sportoló egészséges személyekhez képest a bal kamra tágult, elsősorban
regionális szinten kontraktilitása kifejezettebb, rotációs mechanikája
eltéréseket mutat, de különbségek igazolhatók ezen eltérések jellegében és
mértékében. Orv Hetil. 2023; 164(8): 308–316.