Összefoglaló.
Bevezetés: A sokszínű tünetspektrummal jellemezhető
DiGeorge-szindróma leggyakoribb oka a 22q11.2-microdeletio; incidenciája
1/4000–6000. Célkitűzés: A DiGeorge-szindrómára gyanús hazai
betegcsoport 22q11.2-microdeletióval társult tüneteinek/panaszainak részletes
feltérképezése, a betegség incidenciájának becslése és egy magyarországi
22q11.2-microdeletiós szindróma regiszter létrehozása. Módszer:
2005 és 2019 között a Semmelweis Egyetem II. Gyermekgyógyászati Klinikájára
DiGeorge-szindróma gyanújával beutalt és a Veleszületett Rendellenességek
Országos Nyilvántartása által regisztrált DiGeorge-szindrómás betegek adatait
dolgoztuk fel. A fenotípusjegyeket a Humán Fenotípus Ontológia kódrendszer
alapján határoztuk meg. Eredmények: A vizsgálatba 114, igazolt
DiGeorge-szindrómás és 113, FISH-vizsgálattal microdeletiót nem hordozó, de
klinikailag a DiGeorge-szindróma tüneteit mutató beteget vontunk be. A diagnózis
felállításakor a betegek átlagéletkora 5,88 (± 9,66 SD) év volt, eddig a betegek
54,9%-a legalább egy szívműtéten átesett. A betegek leggyakoribb tünetei a
kamrai sövényhiány, a mélyen ülő fülek, a gótikus szájpad, a motoros fejlődési
elmaradás és a visszatérő fertőzések voltak. Megbeszélés: A
DiGeorge-szindróma becsült incidenciája hazánkban 1/12 500, közöttük magas a
többszörösen veszélyeztetett újszülöttek és a műtéti korrekcióra szorulók
aránya. A diagnózis hazánkban 2–3 évvel korábban történik a nemzetközi átlaghoz
viszonyítva. Következtetés: A létrehozott regiszterünk alapján
Magyarországon a kórkép aluldiagnosztizált. Minden conotruncalis szívfejlődési
rendellenesség vagy jelentős kamrai sövényhiány esetén citogenetikai vizsgálat
javasolt a DiGeorge-szindróma felmerülő gyanúja miatt. Negatív lelet esetén az
atípusos töréspontú microdeletiók azonosítására komparatív genomiális
hibridizáció vagy multiplex ligatiofüggő próbaamplifikációs vizsgálat javasolt.
A betegek számára multidiszciplináris ellátás szükséges, III-as progresszivitási
szintű újszülött intenzív részlegen, gyermekkardiológus és klinikai genetikus
részvételével. Orv Hetil. 2022; 163(1): 21–30.
Summary.
Introduction: The 22q11.2 microdeletion syndrome is the most
common cause of DiGeorge syndrome, showing a wide phenotypic spectrum and has an
estimated incidence of 1/4000–6000 livebirths. Objective:
Detailed characterization of the clinical signs/symptoms associated with 22q11.2
deletion, estimation of the national incidence via establishing
a Hungarian register. Method: Retrospective data between 2005
and 2019 from the 2nd Department of Paediatrics, Semmelweis
University and from national database of congenital anomalies were obtained.
Phenotypic abnormalities were described using the Human Phenotype Ontology
nomenclature. Results: A cohort of 114 DiGeorge patients and
113 patients negative for FISH testing were included. The mean age of patients
at diagnosis was 5.88 (± 9.66 SD) years and 54.9% of patients had at least one
heart surgery until diagnosis. The main identified symptoms were ventricular
septal defect, low-set ears, recurrent infections, high narrow palate and motor
development delay. Discussion: The estimated incidence of
DiGeorge syndrome in Hungary is 1/12 500 births, the frequency of infants at
high risk and in need for surgery is high. Diagnosis is established 2–3 years
earlier as compared to the international average. Conclusion:
Based on the established Hungarian register, the incidence is lower compared to
international data. In the case of conotruncal heart anomaly and ventricular
septal defects, cytogenetic testing is recommended for the increased probability
of DiGeorge syndrome. For second-tier testing, comparative genome hybridization
or multiplex ligation-dependent probe amplification are recommended to identify
atypical microdeletions. Newborns with DiGeorge syndrome require special care in
perinatal intensive centers including pediatric cardiology and genetic
counseling. Orv Hetil. 2022; 163(1): 21–30.