“…A Moore-paradoxonos mondatok gondolatban és beszédben egyaránt előforduló jelenségére Moore hívta fel a figyelmünket. Ezt a paradoxont leggyakrabban a következő példával szokták szemléltetni: Esik az eső, de nem hiszem, hogy esik az eső, ennek formulája pedig: p, és nem hiszem azt, hogy p vagy p, és úgy vélem, hogy nem p, illetve a tudásra vonatkozóan: úgy vélem, hogy p, és nem tudom, hogy p. Ezeket a mondatokat azért tarthatjuk paradoxonoknak, mert nem mondhatók ki egyszerre anélkül, hogy ne hangoznának abszurdnak (Kiss 2017;Fileva-Brakel 2018). Ennek az oka az, hogy amikor az egyén egy propozíciót fogalmaz meg, abban implicit módon is benne van az adott propozícióról alkotott attitűdje, azaz ha egymás után mondja ki az esik az eső propozíciót, és a nem hiszem, hogy esik az eső propozicionális attitűdöt, akkor ellentmond önmagának (Rosenthal 1995;Green-Williams 2007).…”