Kihívás és/vagy lehetőség? – Szakirodalmi ajánlások az epizodikus önkéntesek toborzásához, foglalkoztatásához és megtartásához

Abstract

A hazai önkéntes menedzsmenti tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy az önkéntesség "reflexív" stílusa egyre szembetűnőbb. A magyar önkéntes szektorban – a statisztikai adatok bizonysága szerint – a rendszeres és folyamatos önkéntességhez képest mind nagyobb arányban találunk olyan önkénteseket, akik ad hoc, egy-egy alkalommal, évente egyszer-kétszer vagy pedig rövidebb időszakra, projektekre vonódnak be. Az olyan egyszeri, általában néhány órás tevékenységre, ami vagy egy egyszerű, vagy egy speciális feladat elvégzését jelenti és nem igényel különösebb képzést, a nemzetközi szakirodalomban az epizodikus önkéntesség kifejezést használják már közel harminc éve. Magyarországon az önkéntesség differenciált megközelítését lehetővé tevő epizodikus önkéntesség értelmezése, sem az önkéntes gyakorlatban, sem a szakirodalomban még nem nyert teret. Mindezekből következően módszertani jellegű írásunknak két célja van. Egyfelől a tanulmány első részében bemutatjuk az epizodikus önkéntesség jelentését és típusait azzal a céllal, hogy a hazai szakmai és tudományos közbeszédben is elterjedjen a fogalom használata és típusainak értelmezése. Másfelől az epizodikus önkénteseket (is) foglalkoztató szervezetek menedzsmenti munkájának fejlesztéséhez kapcsolódó nemzetközi, szakirodalmi ajánlásokat ismertetjük az önkéntesek toborzása, koordinálása, motiválása, elismerése és elégedettségének mérése terén. A tanulmány egyes megállapításait ajánljuk a hazai gyakorlati szakemberek és kutatók figyelmébe.

The effect of school community service on volunteering and its motives

“…The regression analysis (Table 2) revealed that participation in volunteering was more common among females. Findings by Bartal (2009) and the Hungarian Central Statistical Office (2016) also show that the proportion of volunteers in Hungary is higher among women.…”

Egy innovatív keresztény ifjúsági szervezet önkéntes programjának elemzése: tapasztalatok és javaslatok

“…Ezt várják az önkéntes szerződések bevezetésétől és az önkéntes hétvégék szervezésétől is. szervezet vezetői és önkéntesekkel foglalkozó munkatársai számára érdemes lenne jobban megismerni az epizodikus önkéntesség jelenségét, jellemzőit és azokat a módszereket, amelyekkel sikeresebben integrálhatók, motiválhatók, tarthatók meg az önkéntesek(Bartal 2023). Mindehhez rendelkezésre áll a potenciál (az epizodikus önkéntesek nagy számban vannak jelen a szervezet körül) és a szervezetnek lehetősége van a folyamatos utánpótlás biztosítására is, a Re:Geni ifjúsági csoportba minden tanév elején újabb elsőéves egyetemisták jelentkeznek, akik bevonhatók a Pulzus más tevékenységeibe és önkéntes csapatába is.Véleményünk szerint ugyanez a ciklikusság jelenti a legnagyobb veszélyt is a szervezet önkéntes programjára nézve.…”

Alulról jövő szolidaritási mozgalom egy bezárkózó társadalomban: menekültsegítő önkéntes szervezetek működése a 2015. évi menekültválság idején

“…(Howard, 2003;Tóth, 2009;Bernát, 2009;Giczi és Sik, 2009, Keller 2010, Tóth-Branyiczki 2016, TÁRKI, 2013, TÁRKI 2017, Gábos -Tomka -Tóth 2021 bekapcsolódásra (Oliver, 1984), míg egy önkéntesek körében készült magyar kutatás szerint a társadalmi célú önkéntes tevékenységekben való részvétel mögött az intézményekben való csalódás is állhat. (Bartal -Kmetty, 2011) Horton-Smith, 1981;Batson et al, 1983;Borshuk, 2004;Clary et al, 1998;Esmond -Dunlop, 2004). Emellett vannak olyan modellek, amelyek az identitásra helyezik a hangsúlyt: vagy az egyén saját hátrányos helyzetű identitása, vagy a hátrányos helyzetű csoportok iránti szolidaritása jelenik meg motivációként.…”

“…Egy magyar önkéntesekkel foglalkozó vizsgálat azt találta, hogy az értékek, a társadalmi elismerés és a társadalmi interakció volt az a három fő tényező, ami az önkéntes munkába való bekapcsolódásra ösztönzött egyéneket. (Bartal -Kmetty, 2011) Egy korábbi kutatásban két motivációs mintázatot emeltek ki a magyar önkénteseket vizsgálva: az egyik a "tradicionális", a másik pedig "új típusú" önkéntesség. Előbbi, a tradicionális motivációs mintázat esetében az önkéntesek a belső meggyőződése a fő elem, ami gyakran vallási meggyőződést (is) takar: ebbe a csoportba főként házas, középkorú nők tartoznak.…”

“…(Czike -Bartal, 2006) Ezek a motivációs szerkezetek lényegében megtalálhatóak a 2015. évi menekültsegítő önkéntesek körében is, habár más motivációs elemek is azonosíthatók voltak, főként a leginkább jellemző szolidaritás alapú altruista jellegű motiváció, ezáltal a jelen elemzés egy újabb önkéntes motivációs altípust azonosított. Empirikus kutatások rámutatnak arra, hogy a fenti motivációs típusok és a szocio-demográfiai jellemzők növelik a bevonódás esélyét, de a legjobb előrejelzést mindkét típus esetén a korábbi önkéntes vagy aktivista tapasztalat jelenti (Bartal, 2010), és azok, akik valamilyen formális vagy informális csoporthoz tartoznak, könnyebben szánnak az idejükből a jó ügy érdekében. (Putnam, 2000) Valamelyest meg kell azonban különböztetni egymástól az aktorok e két típusát: a társadalmi aktivisták inkább a társadalmi változás felé orientálódnak, míg az önkéntesek inkább az egyéni problémákra fókuszálnak és gyakran nem akarják megzavarni a fennálló rendet.…”