Kriminálpszichiátria – elméleti háttér és gyakorlati hasznosítás

Abstract

Pszichiátriai ismeretekre a rendészet már régóta hagyatkozik, a kriminálpszichiátria azonban mint új tudományág csak mostanában van megszületőben. Ebben a tanulmányban amellett érvelünk, hogy a rendőröknek rendelkezniük kell ismeretekkel ezen a téren – nem azért, hogy pszichiáterré váljanak, hanem hogy jobban végezzék munkájukat. Ezt az indokolja, hogy a mentális zavarok nagyon gyakoriak a bűnelkövetők körében, amit a tanulmányba foglalt saját kutatási eredményeink is bizonyítanak. Az alapfogalmak tisztázása után áttekintjük (helyszűke miatt csak nagyon vázlatosan) azokat a rendészeti területeket, amelyekben a pszichiátriai ismeretek segítségére lehetnének a rendőrnek, kihangsúlyozva azt, hogy eddigi oktatási tapasztalataink szerint a rendészeti hallgatók fogékonyak az ilyen ismeretek iránt. A rendőrök kriminálpszichiátriai ismeretei természetesen nem válthatják ki a pszichiáterek munkáját – ez nem is lenne lehetséges –, de professzionálisabbá tehetik a rendőri munkát.

Bűnügyi adatgyűjtés és adatfelhasználás a klinikai profilalkotás tükrében

“…Másrészt azt is fontos kiemelni, hogy ezt a réteget jellemzően más mentális zavarok érintik, mint a nem bűnelkövető szemmélyeket. Egy az NKE RTK Kriminálpszichológia Tanszéken belül tevékenykedő Kriminálpszichológiai Kutatóműhely által jelenleg is vezetett kutatás részeredményei szerint a fiatalkorú bűnelkövetők közel 70%-a oppozíciós, illetve viselkedészavarral diagnosztizálható, és ezek messze a leggyakoribb eltérések körükben (Haller, Bellavics & Baráth, 2020). Az oppozíciós és viselkedészavar a gyermekkori deviáns, antiszociális attitűd egész személyiséget érintő jelenlétét jelzi (American Psychiatric Association, 2013).…”