ÖSSZEFOGLALÓA demokratizáció harmadik hullámának nyitányát jellemző üdvtörténeti és optimista hangvétel az 1990-es évek végére lecsengett, helyette a demokráciák és a zárt autoriter rendszerek közötti szürke zóna egyre aprólékosabb felfedezése következett. Ehhez kapcsolódóan a hazai politikatudomány egyik legaktuálisabb kérdése, hogy hazánk -különösen az elmúlt évtized változásai nyomán -vajon hol helyezhető el ebben a rendszertani mezőben? A helyzetértékelést nehezíti, hogy a különféle demokráciaelméletek, az azokhoz csak lazán kapcsolódó demokráciaindexek műfaja, illetve a számtalan rezsimterminológia és besorolási kísérlet jelentősen különbözik egymástól mind az előfeltevéseiket, mind a kritériumrendszereiket, illetve általában a demokrácia (sőt, a politika) vélelmezett célját, értelmét vagy működését tekintve. Jelen tanulmányban a hazai de-demokratizálódás legfőbb vonásait és a leginkább sérült területeket szeretném összegezni a legfontosabb demokráciaindexek segítségével, annak reményében, hogy ezzel hozzájárulhatok a helyzet alaposabb megértéséhez.
Kulcsszavak: demokrácia de-demokratizáció demokráciaindexek rezsimvitaPolitikatudományi Szemle XXVIII/2. 101-129. pp. © MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont