It is my contention that populism could be an appropriate framework to describe, explain and connect the phenomena of global crisis of democracy and functioning of electoral autocracies. In order to substantiate this claim, with the method of literature review, I examine first the characteristics of these phenomena. Then I focus on the nature of the relationship between them, in particular on the complex system of new types of autocracies’ stability, in which populism could play a crucial role. Populism, understood as an autocratic (re-)interpretation of democracy and representation, could be a particularly dangerous Trojan Horse for democracy. First and foremost, because its idea of a single, homogeneous and authentic people that can be legitimately represented only by the populist leader is a moralised form of antipluralism which is contrary to the pluralist approach of democracy (i.e. polyarchy). For precisely this reason, populism could play a key role in autocracies, especial in electoral autocracies which may use its core elements. Namely, the Manichean worldview, the image of a homogeneous people, people-centrism and the autocratic notion of representation are very compatible with electoral autocracies, since these regimes hold general elections and their power is built largely upon the alleged will of the people. By using populism, it is possible for these regimes to camouflage and even legitimise their autocratic trends and exercise of power behind the formally multi-party but not fair elections and democratic façade. As a radical turn towards closed autocracies (without de facto multiparty elections) would be too expensive, electoral autocrats need manipulated multi-party elections and other plebiscite techniques that could serve as quasi-democratic legitimation. Because of this, they tend to use the political logic of populism which could transform political contestation to a life- and- death struggle and provides quasi-democratic legitimation and other important cognitive functions. Therefore, populist electoral autocracies, as a paradigmatic type of electoral autocracies, could remain with us for a long time, giving more and more tasks to researchers, especially in the Central and Eastern European region.

A populizmussal kapcsolatos elméleti kutatásomban elsősorban arra kerestem a választ, hogy vajon mit mondhatunk a populizmus és a képviseleti demokrácia kapcsolatáról? Mivel a szakirodalom rendkívüli mértékben széttartó mind a fogalmakat, mind a kapcsolódó értelmezéseket illetően, a következőkben nem néhány szerzőt és azok elméleteit szeretném részletesebben bemutatni, hanem helyette kifejezetten elméleti "értelmezés-csokrokat" (narratívákat) és megközelítésmódokat. Bár ezek korántsem hermetikusan zártak egymástól és egyes kérdésekben még csoporton belül is több szólam figyelhető meg, mégis olyan markánsnak érzékelt kutatói pozíciókat takarnak, amelyek segíthetik a populizmus összetett jelenségét elemezni. Reményeim szerint ezzel a szakirodalmi áttekintéssel és csoportosítással nem csupán a politikatudomány releváns álláspontjainak bemutatásához járulhatok hozzá, hanem a populizmus jelenségének komplexebb értelmezéséhez is.

ÖSSZEFOGLALÓA demokratizáció harmadik hullámának nyitányát jellemző üdvtörténeti és optimista hangvétel az 1990-es évek végére lecsengett, helyette a demokráciák és a zárt autoriter rendszerek közötti szürke zóna egyre aprólékosabb felfedezése következett. Ehhez kapcsolódóan a hazai politikatudomány egyik legaktuálisabb kérdése, hogy hazánk -különösen az elmúlt évtized változásai nyomán -vajon hol helyezhető el ebben a rendszertani mezőben? A helyzetértékelést nehezíti, hogy a különféle demokráciaelméletek, az azokhoz csak lazán kapcsolódó demokráciaindexek műfaja, illetve a számtalan rezsimterminológia és besorolási kísérlet jelentősen különbözik egymástól mind az előfeltevéseiket, mind a kritériumrendszereiket, illetve általában a demokrácia (sőt, a politika) vélelmezett célját, értelmét vagy működését tekintve. Jelen tanulmányban a hazai de-demokratizálódás legfőbb vonásait és a leginkább sérült területeket szeretném összegezni a legfontosabb demokráciaindexek segítségével, annak reményében, hogy ezzel hozzájárulhatok a helyzet alaposabb megértéséhez. Kulcsszavak: demokrácia de-demokratizáció demokráciaindexek rezsimvitaPolitikatudományi Szemle XXVIII/2. 101-129. pp. © MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont

A p o l i t i k a i r é s z v é t e l é s a v á l a s z t ó i m a g a t a r t á s z a v a r a iBAbsztrakt A tanulmány a magyar liberális demokrácia válságának és sodródásának felgyorsuló folyamatát vizsgálja. A komplex válságnak egyszerre oka és következménye, hogy rendkívüli mér-tékben megnőtt a hazai szavazóközönségen belül a bizonytalan, a teljesen közömbös és a túl-zottan pártos csoportok aránya. A kutatás elsősorban azokat az okokat veszi sorra, amelyek elő-idézték és tovább erősítik ezt a folyamatot. A formális intézményeken túl szükség van a társa-dalmi integráció és bizalom, valamint a demokratikus állampolgári kultúra megfelelő szintjére, amely az elszabadulni akaró hatalmi törekvéseket sikeresebben tudná kordában tartani. Ezek kiépítése hosszabb ideig tartó, de elengedhetetlen részei a modern demokráciák számára. Erre a tanulságra a jelenlegi hatalomkoncentráció természetéből is fakadó elkerülhetetlen kudarc és újraépítkezés idején kell a társadalomnak emlékeznie. Kulcsszavak demokratikus válság, választói magatartás, nyilvánosság, integráció, állampolgári kultúra D R I F T I N G H U N G A R I A N D E M O C R A C Y T h e t r o u b l e s o f p o l i t i c a l p a r t i c i p a t i o n a n d v o t i n g b e h a v i o r I s t v á n B e n e d e k AbstractThis study investigates the accelerating process of the crisis and drifting of the Hungarian liberal democracy. The dramatically increasing number of the uncertain, apathetic and fanatic Hungarian voters is both the cause and the consequence of a complex crisis. Our research focuses on the social factors that have caused and intensified this negative process. Beyond the formal institutions, an appropriate level of social integration, trust, and democratic civic culture is needed to motivate the voters to a conscious political participation and to take control of the power's intemperate ambitions. The implementation of the required changes may take a long time, but these things are essential elements of modern democracies. If the current political leadership does not, or cannot learn a lesson, its fall is inevitable due to the excessive concentration of power.