A #MeToo magyarországi leágazása sokak szerint nem váltotta be a
hozzá fűzött kezdeti reményeket, ami szorosan összefügg a középpontjában
álló, szimbolikussá váló Sárosdi Lilla és Marton László nevével fémjelzett
ügy alakulásával. Jelen tanulmány célja a médiabíráskodás és a nyilvános
leleplezés elméleti keretét és a kvalitatív diszkurzuselemzés módszerét
felhasználva választ keresni arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy a
Marton László-ügy médiabíráskodása az idő előrehaladásával lendületét
vesztette, és Marton László elkövető helyett egyre inkább áldozatként
konstruálódott meg a médiában? Az eredmények szerint az ügy
ellentmondásossá válásában és a médiabíráskodás kritikájának
felerősödésében komoly szerepet játszottak az ügy szereplői közötti
távolságok és az ügyre jellemző különböző aránytalanságok, valamint az ügy
során kialakuló áldozati versengés. Sárosdi és Marton viszonylatában ezért
nem tudott egyértelműen kialakulni a "megkérdőjelezhetetlen áldozat –
valódi elkövető" konstrukciója, ami kulcsfontosságú lett volna a
Marton feletti médiabíráskodás sikeréhez, de – tekintettel arra, hogy a
Sárosdi-Marton történet vált a magyar #MeToo szimbolikus történetévé – a
magyar #MeToo mozgalom sikerességének percepciójához is.