“…A hálóműtétek relatíve alacsony kiújulás mellett (2-4,8%) [8,14] viszonylag magas szövődményrátával bírtak. Így a háló eróziója, mint a leggyakoribb és a betegek számára a legtöbb szenvedést okozó eltérés, 3,8-43,6% között [8,14,[16][17][18][19], visszatérő húgyúti infekciók az esetek 2,9%ában [20], de novo urge incontinentia (DNUS) 8,7-17%ban [8,20] fordult elő. Dyspareunia hüvelyi hálóműtéteket követően az esetek 28,6%-ában lépett fel, ugyanakkor érdekes tény, hogy a hüvelyi és a has felől behelyezett hálók között szignifikáns eltérés e téren nem volt megfigyelhető [21,22].…”