Absztrakt:
Az otosclerosis egy komplex csontremodellinggel járó multifaktoriális,
humánspecifikus fülbetegség. A csontos labyrinthust érinti, aminek következtében
típusosan a stapes rögzül az ovális ablakban. A betegség során kialakult
hallócsontláncolati fixatio által csökken a középfül
akusztikusimpedancia-illesztő, -erősítő funkciója, így jellemzően vezetéses
típusú halláscsökkenés jön létre. A halláscsökkenés progresszív, a későbbiekben
a belső fül érintettségének jeleként sensorineuralis komponenssel egészül ki.
Mindezen folyamat egy időben elvégzett hallásjavító műtéttel megelőzhető vagy
jelentősen lassítható. A stapessebészet fejlődése átíveli a XX. századot, és bár
a főbb, Shea és Marquet által már az 1960-as években lefektetett műtéti lépések
meglehetősen konzervatívak, finom módosítások, elsősorban a technikai
fejlődésnek köszönhetően, még ma is folyamatosan történnek. Számos tanulmány
igazolja, hogy otosclerosisban továbbra is a stapedotomia az elsőként
választandó terápiás eljárás. Megfelelő műtéti technikával a légvezetéses
hallásban jelentős javulás érhető el, a beszédfrekvenciákon a csont–lég-köz
minimalizálható, illetve zárható, ami a betegek életminőségét jelentősen
javítja. A jelen közleményben az otosclerosissal kapcsolatban fellelhető magyar
és nemzetközi szakirodalmat tekintjük át, kitérve a kórfolyamat legújabb
diagnosztikus és kezelési lehetőségeire is. Orv Hetil. 2020; 161(19):
780–788.