A jegybankok által alkalmazott eszközök az adott ország gazdasági, piaci, intézményi adottságaihoz, monetáris politikai szabályrendszeréhez, szakmai „hagyományaihoz” és törvényi felhatalmazásához illeszkednek. Az eszköztárakat a 2008-as pénzügyi válság előtt az „általános hatókörű” eszközök uralták, a célzott jegybanki programok a válságkezelés részeként „érkeztek meg” ebbe a keretrendszerbe. Jelen tanulmányban definiálásra kerül az általános és a célzott jegybanki eszköz fogalma, rámutatva, hogy a célzott programok eredetileg a monetáris transzmisszió hatékonyabbá tételét célozták, de bizonyos iparágak eltérő kezelésére is lehetőséget nyújthatnak. A célzott eszközök kínálta lehetőségek mellett a kapcsolódó kihívásokat is ismertetem, majd a célzott programok négy rendszertani pillérét (hozzáadott érték, célmeghatározás, legitimáció és intézményi keretek, illetve operatív megvalósíthatóság) ismertetem. Dolgozatom a nemzetközi és hazai gyakorlati példák bemutatásával, illetve a jövőbeli várható trendek és kutatási irányok felvázolásával zárul.