1. Bevezetés. Ha a szövegtípus és a műfaj fogalmának, illetőleg a két fogalom viszonyának értelmezéséről folyó szakmai diskurzusba kívánunk belépni, a téma összetettségét szem előtt tartva, érdemes óvatosan és ugyanakkor kellő egyértel-műséggel kijelölni a céljainkat.E tanulmány nem a szövegtípus és a műfaj fogalmi viszonyát tematizálja. E tekintetben osztja KocsáNy PirosKa álláspontját, amely szerint "a mindennapi nyelvhasználat szövegtípusai és az irodalmi műfajok egyformán kétarcú jelensé-gek, amennyiben egyfelől megragadhatók jelenvaló voltukban, struktúrájukban, sajátosságaikban, másfelől egyúttal mind létrejöttükben, mind a folyamatos használatban, elválaszthatatlanul történeti kategóriák is.[…] A szövegtípusok (Textsorte) besorolhatók az irodalmi műfajok mellé" (KocsáNy 2002: 59).1 A szöveg-típust és a műfajt tehát lényegüket tekintve azonos fogalmakként kezeli, és inkább utóbbi terminust részesíti előnyben, legyen szó akár mindennapi, akár irodalmi diskurzusokról (l. ehhez még simoN 2017).A tanulmány ugyanakkor némi távolságot is tart a műfajok szövegnyelvé-szeti, szövegtani kiindulópontú megközelítéseitől (l. azokhoz pl. KocsáNy 1989KocsáNy , 2002KocsáNy , 2006 Tolcsvai Nagy 2001, 2006 valamint vö. simoN 2017). A műfajiság vonatkozásában elsősorban a funkcionális kognitív pragmatika perspektíváját ér-vényesíti (l. összefoglalóan TáTrai 2011, 2017). Ezzel nem csak arra kíván rámu-tatni, hogy a funkcionális kognitív pragmatika szempontjai, illetve fogalmai jól hasznosíthatók a szövegtipológiai kutatásokban. mihail bahTyiNnak (1988) a beszédműfajokkal kapcsolatos koncepciójára reflektálva arra is fel kívánja hívni a figyelmet, hogy a műfaj lényegi fogalom lehet a pragmatikai kutatások számára is.A tanulmány a műfajokat (szövegtípusokat) a kommunikációs igények adaptív kielégítését megcélzó konstruálás keretében (laNgacKer 2008: 55-89; Tolcsvai Nagy 2013: 129-168), a típus és megvalósulás kölcsönviszonyára alapozva egyfelől diszkurzív kategóriákként, másfelől diszkurzív sémákként értelmezi. Az értelmezés adekvátsága mellett pedig két rövid esettanulmány tanulságaival érvel. Az egyikben * A tanulmány az OTKA 100717 sz. (Funkcionális nyelvészeti kutatás) pályázat támogatásával készült. Köszönet illeti a tanulmány két lektorát, domoNKosi ágNest és simoN gábort a rendkívül alapos és hasznos véleményükért.1 A német Textsorte szövegtípusként történő azonosítása okoz némi terminológiai zavart, bizonytalanságot (vö. a szövegfajta terminussal), ám ennek sem a szisztematikus feltárását, sem az orvoslását nem tűzi ki célul a tanulmány.