Pályaorientáció és tanárképzés

Abstract

Ez a cikk a pedagógusok pályaorientációban játszott szerepének újradefiniálásához, szakmai felkészítésük újjászervezéséhez szeretne hozzájárulni.A pályaválasztás támogatása mint pedagógiai feladat értelmezése számos tartalmi változáson ment keresztül az elmúlt három évtizedben. A fogalom tartalmának az átalakulása jól nyomon követhető a pályaválasztás, pályaorientáció, majd életpálya-építési kompetenciák elsajátítása és alkalmazása (career education) fogalomváltozásokkal. A tartalmi átalakulás magával hozta a pedagógus feladatainak a változásait is. Rendkívül érdekes, hogy miközben a fogalom tartalma az elmúlt 25-30 évben többször is változott Magyarországon, a pályaválasztás, pályaorientáció gyakorlati alkalmazása és az alkalmazók (tanárok, tanácsadók, pszichológusok, mentorok stb.), a felhasználók (szülők, gyerekek, családok, munkaadók), valamint a megrendelői (szabályozási) oldal várakozásai legtöbbször megmaradtak a fogalom korábbi pályaválasztás, iskolaválasztás értelmezésénél. Részben ebből is következik, hogy a tanárok pályaválasztási-pályaorientációs feladatainak megvalósítása a mai napig zavaros szakmai felkészítésük hiányos, az iskolai gyakorlat pedig szétszabdalt (Borbély-Pecze, 2010, Suhajda, 2014).A tanárképzés várható megújítása során fontos, hogy a statikus szemléletű iskolaválasztás, szakmaválasztás, pályaválasztás helyett a folyamatelvű, a munkaerő-piaci változásokra felkészítő életpálya-építési kompetenciák elsajátítása és alkalmazása (career education) váljon a pedagógusképzés részéve. Ennek építőelemeit a pedagógusok pályalélektani, pályaismereti és alkalmazott közgazdaságtani felkészítése alkothatja. A pedagógusok szerepkörének kibővítésével együtt érdemes újragondolni a pályaorientációs tanácsadók (career counsellor, adviser) és a tanárok feladatmegosztását.

Az iskolai pályaorientáció szerepe és gyakorlata a hazai köznevelési intézményekben: a pedagógusok vélekedései a pályaorientáció iskolai szerepéről a gimnáziumokban

“…Az egyéni ambíciók kevésbé játszottak szerepet, a tervgazdálkodás érdekei helyeződtek a középpontba, jellemző volt a pályairányítás, melynek során a gazdaság igényeinek megfelelő területek, szakmák felé (elsősorban a szakmunkás szükségletet kielégítendő) terelték a fiatalokat, a pályaválasztást tervszerűen és céltudatosan befolyásolva, annak függvényében, hogy az adott régióban milyen továbbtanulási, illetve elhelyezkedési lehetőségek voltak. (Borbély-Pecze, 2010., Kenderfi, 2012 A pályaválasztást egyszeri döntésként értelmezték és alapvetően az ifjúkorhoz kapcsolták, így a pályaválasztási tanácsadás célcsoportjának kizárólag az iskoláskorú gyerekeket tekintették, ezen belül is kiemelten a 8. osztályosokat. A pályaválasztást előkészítő munkában jelentős feladat hárult az iskolára és a pedagógusra, amihez megfelelő szakmai segítséget kaphattak az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet irányítása alatt dolgozó megyei intézetek szakembereitől, pedagógusoktól, pszichológusoktól és közgazdászoktól.…”

“…A pályaválasztást előkészítő munkában jelentős feladat hárult az iskolára és a pedagógusra, amihez megfelelő szakmai segítséget kaphattak az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet irányítása alatt dolgozó megyei intézetek szakembereitől, pedagógusoktól, pszichológusoktól és közgazdászoktól. (Borbély-Pecze, 2010) A pályaválasztás folyamata és az ehhez kapcsolódó tanácsadói munka a rendszerváltást követően jelentős változásokon ment keresztül. A hazánkban bekövetkező társadalmi és gazdasági folyamatok, a piacgazdaságra való áttérés, és annak következtében a munkaerőpiac és a foglalkoztatási struktúra átalakulása, a munkanélküliség megjelenése, az oktatási rendszer folyamatos változása, majd az Európai Unióhoz való csatlakozás következtében megjelenő követelményeknek való megfelelés átalakította az életpályáról, pályaválasztásról alkotott addig kialakult felfogást.…”

“…A döntés előkészítésében elsősorban azokat a személyiségjegyeket kell megtalálni, amelyek segítségével olyan reális szerepelképzelés alakítható ki, amely az egyén számára a pályaazonosulás lehetőségét is jelenti. (Szilágyi, 1993(Szilágyi, ., 2005 Ritoók Pálné (1978Pálné ( ., 1986 Az elmúlt években új stratégiai jellegű hazai elméleti megközelítések nem jelentek meg, azonban a meglévő hazai és új nemzetközi modellek felhasználásával számos kutatás zajlott (Liskó, 1997., Fazakas, 2009., Borbély-Pecze, 2010., Suhajda, 2013.…”

“…A középiskolákban tanító tanárokat célzó kérdőíves vizsgálat célja, hogy képet kapjunk arról, miképpen vélekednek a pedagógusok a pályaorientáció szerepéről, illetve saját feladataikról a pályaorientációs tevékenység során. Kíváncsi vagyok, hogy az elmúlt öt évben, a vizsgálatot megelőző kutatások (Borbély-Pecze, 2010., Fazakas, 2009b eredményeihez képest történt-e változás a pályaorientáció egységes fogalomhasználatának területén, illetve milyen mértékben jelenik meg a pályaorientáció kapcsán az életpálya szemlélet. A vizsgálat során arra is keresem a választ, hogy milyen pályaorientációt segítő módszerek, tevékenységek jelennek meg a vizsgált gimnáziumokban, és bemutatom, hogy a megkérdezett pedagógusok hogyan vélekednek a pályaorientációs tevékenység szerepéről és működéséről intézményükben.…”

“…A kutatás eredményei azért is jelentősek, mert bizonyítják, hogy a megfelelő, támogató pályaorientáció segíthet mindkét csoportba tartozó fiatalnak (Szilágyi 1993(Szilágyi ., 2005. A 2000. év után született pályaorientációval, életpálya-tanácsadással foglalkozó hazai tanulmányok(Szilágyi, 2012., Borbély-Pecze, 2010., Kenderfi, 2011., Budavári-Takács, 2009 már figyelembe veszik az Európai Unió foglalkoztatást és pályaorientációt érintő célkitűzéseit, és új elemként hangsúlyozzák a pályaorientáció egész életen át tartó szerepét, kapcsolatát az egész életen át tartó tanulás stratégiai gondolkodásmódjával és célkitűzéseivel.…”