Politikai átmenetek – migrációs átmenetek? Kelet-Európa és Latin-Amerika migrációs folyamatainak összehasonlítása

Abstract

ABSZTRAKT: A cikk a Melegh Attila (2013) által Kelet-Európa migrációs folyamataira kidolgozott tipológiát alkalmazza Latin-Amerikára, amely az elmúlt évtizedekben térsé-günkhöz hasonlóan a demokratizálódás és a piacgazdaságra történő átállás útját járta be. Akárcsak Kelet-Európa, Latin-Amerika is kisebb-nagyobb migrációs hullámokkal reagált az átalakulásokra.A nettó migrációs ráta és GDP-adatok segítségével a cikk értelmezi a hosszú távú migrációs folyamatok történeti és földrajzi vetületeit, négy csoportba osztva a két tér-ség országait migrációs egyenlegük alakulásának hosszú távú trendjei alapján.A cikk reflektál arra a kérdésre, hogy a gazdasági fejlődés nyomán várható-e, hogy a közepes jövedelmű országok kivándorlókat küldőből bevándorlókat fogadó országok lesznek-e. Az elvégzett elemzés végkövetkeztetései szerint nem feltétlenül, ehhez bizonyos földrajzi és történelmi adottságok is szükségesek. Az elemzett 36 országnak csak mintegy egynegyede mutatott ilyen tendenciákat, a többi ország nettó migrációs rátája negatív maradt, ingadozott vagy csökkent.Fontos tényezőnek bizonyult a GDP világátlagához való viszony alakulása, vagyis az országok relatív pozíciója a világgazdaságban, továbbá a szövetségi állami, integráci-ós szervezeteken belüli vagy posztkoloniális kapcsolatrendszerek hatása a migrációs folyamatok kialakulására. Ezen logikák mentén "mini" migrációs rendszerek jöttek létre, központjukban az egykori gyarmati anyaországgal vagy a legnagyobb szövetségi tagál-lammal. Ugyanakkor egyik elemzett ország sem vált "globális" migrációs célponttá.

A bevándorlók rendkívüli legalizálása Dél-Amerikában a Covid-19 pandémia idején

“…Mindemellett a régióban Chilében a legmagasabbak a fizetések elsősorban a felsőfokú végzettséget igénylő pozíciókban (Thomázy, 2020: 412). A gazdasági adatokkal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a korábbi tendencia alapján csak azok az országok váltak a migránsok célországává, amelyek GDP-je világátlag felett volt (Soltész, 2015: 21, Thomázy, 2021, a vizsgált országok közül Chile tekinthető átlag feletti egyfőre jutó GDP-vel rendelkező országnak, viszont az OECD országokhoz viszonyítva már nem ilyen kedvezőek a mutatói (World Bank, 2021b). Argentínában és Kolumbiában tartózkodik a legtöbb bevándorló, annak ellenére, hogy minkét ország szegénységi aránya meghaladja a 35%-ot (lásd 2. táblázat).…”

A Magyarországra történő visszavándorlás társadalomföldrajzi vizsgálata

“…). E gazdasági-politikai rendszerváltozásra korábban sehol máshol nem került sor (ugyan Latin-Amerikában az 1980-1990-es években számos ország a demokratizálódás útjára lépett, az átalakulási folyamat nem összehasonlítható[SOLTÉSZ, B. 2015]), így nem lehetett tudni milyen hatásokkal fog járni az átmenet.…”