Az egészségügyi és az orvosbiológiai kutatások adatainak széttagoltsága az
adatvezérelt döntéseken alapuló, személyre szabott orvoslás egyik akadálya. A
fejlődéshez a méretben és komplexitásban is rendkívüli, ám töredezett
egészségügyi adatkincs hatékony kiaknázását, illetve az intézményeken vagy akár
határokon is átívelő adatmegosztást biztosító technológiák szükségesek. A
biobankok nemcsak a minták archívumai, hanem adatintegrációs központok is
egyúttal. A biobankok adatainak együttműködésben történő elemzése értékesebb
következtetéseket ígér. Az adatok megosztásának előfeltétele a harmonizáció,
azaz a minták egyedi klinikai és molekuláris jellemzőinek egységes adatmodellben
és standard kódokkal történő leképezése. Az egészségügyben keletkezett
információk ezekben a közös sémára illesztett adatbázisokban válnak elérhetővé a
gépi tanulás számára, így a módszer az együttműködés során a személyes adatokat
tiszteletben tartó felhasználásra is lehetőséget ad. Az érzékeny egészségügyi
adatok újraértékelése elképzelhetetlen a személyes adatok védelme nélkül,
amelynek jogi és koncepcionális kereteit a GDPR- (General Data Protection
Regulation) és a FAIR- (findable, accessible, interoperable, reusable) elvek
jelölik ki. Az Európában működő biobankok számára a BBMRI-ERIC (Biobanking and
Biomolecular Research Infrastructure – European Research Infrastructure
Consortium) kutatási infrastruktúra fejleszt közös irányelveket, amelyhez hazánk
2021-ben mint Magyar BBMRI Csomópont csatlakozott. Első lépésben a biobankok
szövetségében kapcsolódhatnak össze a széttagolt adathalmok, ahol sokrétű
kutatási cél által motivált, igényesen összerendezett adatkészletek válnak
hozzáférhetővé. Ezt követően, a betegellátás valós környezetében keletkezett
adatok magasabb szinten történő értékelése is lehetővé válik, így a klinikai
vizsgálatok szigorú keretek között generált bizonyítékai új szintre kerülhetnek.
Közleményünkben a „federált” adatmegosztásban rejlő lehetőségeket mutatjuk be a
Semmelweis Egyetem biobankjainak közös projektje kapcsán. Orv Hetil. 2023;
164(21): 811–819.