Az utóbbi években számos tanulmány foglalkozott különböző tudományágakban, nyelven és országokban publikált absztraktokkal. Ezek zöme az absztraktok retorikai felépítésével foglalkozott, de egyre nagyobb figyelem fordul a nyelvi megformáltságra, azon belül is az igehasználatra. Nagyon limitált azonban a magyar szerzők által közölt angol nyelvű absztraktok elemzése. A jelen tanulmányban két neves alkalmazott nyelvészeti folyóiratban, az Alkalmazott Nyelvtudományban és Applied Linguistics-ben publikált angol nyelvű összefoglalókat elemzem. Kétszer 50 absztraktot választottam ki a 2013 és 2022 közötti időszakból. A magyar absztrakt korpusz magyar nyelvű tanulmányok mellett megjelenő angol összefoglalókat tartalmaz, melyek a magyarul nem beszélők számára is értelmezhetővé és önállóan érthetővé kell, hogy tegyék a publikált műveket, ezért megformáltságuk kifejezetten fontos. A vizsgálat először a retorikai szerkezeteket tekinti át, majd a három leggyakrabban előforduló retorikai mozzanatban (Célok, Módszerek és Eredmények) külön-külön vizsgálja az igék, az igeidők, és a módbeli segédigék használatát. Az eredmények azt mutatják, hogy a magyar szerzők többsége az angol referenciakorpuszhoz hasonló strukturális megoldásokat alkalmaz, bár kevesebb mozzanatot és lineárisabb szerkezetet találunk náluk. A jelen és múlt idők aránya közel azonos a két korpuszban, a jelen idő dominál. A magyar szerzők közül néhányan egyéni megoldásokat alkalmaznak, amelyek inkább kollokviális hatást keltenek. Reményeim szerint ez a kutatás hasznos referenciául szolgál a magyar kutatók számára, hogy fejlesszék tudományos írással kapcsolatos tudatosságukat.