ÖSSZEFOGLALÓAz acne, a piloszebaceus egység gyulladása, az egyik leggyakoribb bőrbetegség, melynek kialakulásában kör-nyezeti és egyéni faktorok is fontos szerepet játszanak (1). Az immunsejtek és az azonosításukra használható markerek alaposabb megismerése az utóbbi évtizedben jelentős előrelépést jelentett, mellyel számos bőrgyógyászati betegséghez hasonlóan ma már az acne is megkapta a "T sejt szerinti besorolását", ezzel együtt pedig a központi szerepet betöltő citokineket is hozzá tudjuk rendelni a betegség-hez (2). Az acne kutatás másik izgalmas kérdése a kor izzó területéből, a mikrobiom analízisből nőtte ki magát feltéve a kérdést, hogy mekkora szerepe lehet a normál baktérium flórának, illetve lehetnek-e patológiás szereppel bíró kóro-kozók is a patogenezisben. Azok számára pedig, akik az innovációt keresik az acne kutatásban, a nem myeloid és nem lymphoid eredetű bőrsejtek, mint a keratinociták immuntulajdonságainak megismerése mellett, a faggyúsej-tek rejtenek mind kiindulási mind pedig végpontot, egyaránt lefedve a zsíranyagcsere megváltozását és ezzel a faggyú összetételének vizsgálatát csakúgy, mint a mindezidáig pusztán atavisztikus sejtként számon tartott sejttípus immunkompetenciájának megismerését. Cikkünk utolsó részében pedig a rendelkezésre álló módszerek hatalmas léptékű bővülésével elért genetikai vizsgálatok eredménye-it kívánjuk bemutatni az acne kutatásban, és megpróbáljuk összefoglalni jelen tudásunkat arra vonatkozóan, hogy vajon a géneknek lehet-e szerepe e betegség kialakulásá-ban, súlyosságában.
I. Sejtszintű eltérések az acne kialakulásábanBőrünkben a keratinociták természetes differenciációs folyamatokon mennek keresztül (3), melynek zavara a follikulus falát alkotó sejtek abnormális proliferációjához és differenciációs folyamataihoz vezetnek, ami végül a keratinociták fokozott elszarusodásával és lemezes leválásával jár együtt. Ezt a folyamatot follikuláris hiperkeratózisnak 112