Tápanyagellátás hatása 12 éves telepített gyep produkciójára és fajösszetételére a Mezőföldön

Abstract

Egy műtrágyázási kísérlet 39. évében, 2012-ben vizsgáltuk az eltérő N, P, K, ellátottsági szintek és kombinációik hatását a Festuca pratensis vezérnövényű, nyolckomponensű pillangósnélküli gyepkeverék 12. évének termésére és botanikai összetételére. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 3–5% CaCO3- ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben eredetileg közepesen, P és Zn elemekkel viszonylag gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést, 2 ismétlést, azaz összesen 128 parcellát foglal magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2012. évben a kaszálásig (június 7-ig) összesen 123 mm csapadék hullott. Az elöregedő gyep sarjút nem képzett, második kaszálást nem adott. Megállapítottuk, hogy a tartamkísérlet 39. illetve a telepített gyep 12. évében a N és a N×P, N×K trágyázás eredményeképpen kifejezetten nőtt a pázsitfű fajok versenyképessége a gyomfajok, illetve az előforduló pillangósok rovására. Döntőnek azonban a N-hatások bizonyultak mind a borítottsági százalékokat, mind a növényállomány átlagos magasságát, mind a szénaterméseket illetően. A legbőségesebb és a legkisebb N×P×K ellátottságú kezelésekben az alábbi minimum-maximum adatok jellemezték az állományt: átlagos növénymagasság 10–70 cm, légszárazanyag 40–58%, zöldtömeg 1,4–9,8 t∙ha-1, szénatermés 0,6–4,8 t∙ha-1. A pillangós fajok számottevő megjelenése csak a N-kontroll parcellákon volt tapasztalható. A felmérés során összesen 8 fűfajt, továbbá 6 pillangós és 39 nem pillangós egyéb fajt azonosítottunk. A 12 évvel ezelőtt elvetett 8 fűfajból jelentősebb arányban az Agropyron pectinatum és a Festuca arundinacea, nyomokban (1% alatt) a Dactylis glomerata, valamint a Phalaris arundinacea maradtak meg. A Bromus inermis betelepült fajként 14,3% átlagos borítottságot ért el.