The university as intermediary for the creative economy: Pedagogues, policy-makers and creative workers in the curriculum

Abstract

This article examines the nature and role of courses designed to train creative workers, policy-makers and related actors, in the skills necessary for cultural management, enterprise or intermediation and their relationship in apprehending the sector. The article takes a case study approach, engaging with university policy, student research, reflections from graduates and staff who have participated in a suite of integrated MA awards at a UK university. We find that the programme created environments in which practitioners and intermediaries were positioned in reflexive relation to their experiences and roles. We outline the insights and understandings that have emerged as students explored their own orbits in relation to both critical and instrumental research on the cultural sector, and in relation to perceptions of the transformations in sector and how it is conceived. The case study sets out an agenda for exploring the relationship of research, pedagogy and practice after the creative industries.

Tudásmenedzsment, felsőoktatás és zeneipar – és a tudás, ami legalább olyan értékes, mint az, amit a „tantermekben tanítanak”

“…A különleges iparágakba való bekerülés vágyára építenek az Egyesült Királyságban 1992 után beindított kreatívipari (Comunian, Gilmore, & Jacobi, 2015), és az ezt némi lemaradással követő zenei (Cloonan & Williamson, 2018), illetve zeneipari egyetemi programok (Tribe & Kemp, 1999) is. A képzéseket népszerűségük ellenére -vagy éppen okán -az összes reprezentált kreatív iparág képviselőjétől érte már kritika: megkérdőjelezték a média (Harte, Long & Naudin, 2019), a zenei menedzsment (Bennett, 2015), a könnyűzenei (Cloonan & Hulstedt, 2013), a számítógépes játékokhoz kapcsolódó (Ashton, 2013) és az általános kreatív iparági képzések hasznosságát, munkaerőpiaci relevanciáját, tananyagát (Harte, Long & Naudin, 2019), a végzett hallgatók sikeres foglalkoztatáshoz szükséges készségeinek meglétét (Skujiņa & Loots, 2020). Ahogy azt Bridgstock & Cunningham tanulmányukban (Bridgstock & Cunningham, 2016) ki is mondták, "a hallgatók je-[Dokumentum címe] Morcz Fruzsina lentős része azt érzi, hogy a képességeik központi jelentőséggel bírnak a karrierjük sikeressége szempontjából, azonban a képzésük tananyaga ezeket elhanyagolta vagy figyelemen kívül hagyta" (Gilmore & Comunian, 2015, p. 4).…”

“…A fent említett kritikák szerencsés esetben változtatásra, a hallgatók és a munkaerőpiac igényeihez való alkalmazkodásra bírják a programok tervezőit (Harte, Long & Naudin, 2019;. A bírálatokra adott egyik lehetséges válasz a szakmabeli oktatók [teacher-practicioner] megjelenése (Ashton, 2013).…”

“…A kreatívipar esetében a terület elismert kreatívipari kutatói, kurzusvezetői az egyetemi kreatívipari képzések munkaerőpiaci igényekhez történő igazodásakor rendre a kritikus gondolkodás és az akadémiai tudás elsődlegességére, annak kiemelt fontosságára hivatkoznak (Harte, Long & Naudin, 2019;Jones, 2017) hangsúlyozva, hogy a gyakorló szakemberek tájékozatlanok a saját iparágukkal kapcsolatban és sok esetben maguk sem tudják, hogy mire lenne szükségük (O'Connor, Gu & Vickery, 2019). Éppen ezért a kutatóknak, egyetemi oktatóknak kellene a médiában nyilatkozniuk a zeneipar kérdéseiről az ismertebb cégek és szakmai szervezetek képviselői helyett (Williamson, Cloonan, & Frith, 2011), hiszen az iparági szereplők nem rendelkeznek tudományosan értékelhető tudással, az mindössze "anekdoták, példák, zsigeri megérzések rendszertelen gyűjteménye, »jó fül«, intuíció, szerencse és személyiség" (i.m., p. 460) vagy, ahogy Jones fogalmaz, "a mindennapi iparági vonatkozások, a józan ész" (Jones, 2017, p. 350).…”

“…Polányi Mihály (1966) ezt a kétfajta tudást kodifikáltnak, illetve tacitnak, Gibbons és munkatársai (1994) Mode 1 és Mode 2 tudásnak nevezik. A vonatkozó kurzusok oktatói felismerik a két tudástípust és a két szektor (az oktatók-kutatók és a gyakorlati szakemberek) közötti szembenállást (Jones, 2017), azonban a képzések gyakorlatibbá tételét a kritikai gondolkodás kialakításával szembeni veszélynek tekintik (Harte, Long & Naudin, 2019). Sternberg és kollégái több évtizeden át publikáltak a tacit tudás és a praktikus intelligencia, illetve a praktikus intelligencia és a szakértelem kapcsolatáról (Ciancolo & mtsai, 2006).…”