Bevezetés és célkitűzés: A haemothorax szélsőségesen különböző
etiológiájú és súlyosságú kórképek gyűjtőfogalma. Súlyos, masszív formája a
leggyakrabban traumás eredetű, nemritkán iatrogén (intervenció, alvadást
befolyásoló szerek), és elvétve ismeretlen. Az októl, a volumentől, a
dinamikától függő, az adott beteghez illesztett és a módszerekhez való
hozzáférés által megszabott kezelési stratégiák áttekintését tűztük ki célul.
Módszerek: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház
Mellkassebészeti Osztályán 2017. január 1. és 2021. december 31. között
haemothorax miatt kezelt betegek adatait retrospektíven elemeztük. A kórház
informatikai rendszerének adataiból a haemothorax okát, a választott kezelési
módot, a kimenetelt (30 napos túlélés), az ápolási napok számát és a
szövődményeket vizsgáltuk. Eredmények: 77 beteget kezeltünk
haemothorax miatt, 57 férfit, 20 nőt. Betegeink átlagéletkora 53,4 (23–90, SD:
14,9) év volt. Műtétet 31 esetben végeztünk, 10 alkalommal történt reoperáció.
Kombinált műtéti mellkasfali stabilizáció során végzett haematomaevakuáció 7
esetben vált szükségessé. Ápolási napok száma: 14 (2–79). 30 napos túlélés: 95%.
Megbeszélés: Az elsődleges terápiás módszer a mellüregi
drenázs. Az invazív radiológia biztosította digitális szubtrakciós
angiográfiával (DSA) ez a módszer válogatott esetekben kiválthatja a műtéti
feltárást. A minimálinvazivitást preferáló műtéti repertoárban a
videotorakoszkópos (VATS-) műtét válik dominánssá.
Következtetés: Ha a beteg általános állapota, a vérzés
mértéke engedi, és elérhető a DSA, akkor a vérzéscsillapításra a mellkasi
drenázst követően ez alkalmas módszer. Mellkasi drenázzsal dacoló esetben a
VATS-haematomaevakuáció javallt. Többszörös bordatörés következtében kialakult
instabil mellkast kísérő vérmell esetén a mellkasfali stabilizáció és a kiürítés
kombinálandó. Osztályunkon egyre nagyobb arányban végzünk VATS-ot a haemothorax
kezelésében. A minimálinvazív ellátás az arra alkalmas betegekben biztonságos,
és a végeredményt tekintve a nyitott thoracotomia előnyös alternatívája. Orv
Hetil. 2022; 163(43): 1727–1732.