Toward a Cultural Anthropology of Disability and Rehabilitation

Abstract

The author reviewed both the anthropology literature and the literature of disability and rehabilitation, examining the extent to which the concepts, theories, and methods of cultural anthropology have been applied to the conceptualization and understanding of "disability and rehabilitation" as a cultural phenomenon. Future directions for investigation are suggested, with particular reference to its application in rehabilitation counseling practice and research.

The importance of cultural factors in the planning of rehabilitation services in a remote area of Papua New Guinea

“…2, 4 -9 Rehabilitation has been noted as being similarly culturally diverse by a number of authors. 4,6,8,10 Many key elements of rehabilitation, including a person's attitude, motivation and co-operation, are greatly affected by cultural beliefs. 11 As all these elements are fundamental in facilitating the rehabilitation process, cultural beliefs play a significant role in determining the participation restrictions associated with certain impairments.…”

Describir los cuerpos. Entre la mirada diagnóstica y la escritura etnográfica

“…A pesar de la diversidad con la que el cuerpo ha sido pensado, el estudio de la alteridad corporal y en especial lo que se nombra como "discapacidad" tardó en consolidarse como tema de estudio. Si observamos el trayecto del interés antropológico en la materia, no sorprende que los primeros antecedentes de mediados del siglo XX pusieron énfasis en los procesos de estigmatización (Edgerton, 1963(Edgerton, , 1967 y buena parte de los aportes posteriores se generaron desde la antropología médica e indagaron la rehabilitación (Hershenson, 2000). Resulta llamativo que hasta hace no mucho lxs antropólogxs continuaran utilizando "discapacidad" como una categoría dada, en contraste con la atención otorgada en las últimas décadas a dimensiones como "género" o "raza" (Oliver, 1990 apud Cushing, 2006, p. 106).…”

„Kihúztuk a lábunk alól a szőnyeget!” : Egy Covid-19 járvány kezdetén indult moldvai részvételi kutatás tapasztalatai

“…A Bevezetést (I. fejezet) követő II. fejezet hazánkban elsők közt vállalkozik arra, hogy átfogó, analitikus képet adjon a kulturális antropológia és a kritikai fogyatékosságtudomány diszciplináris összekapcsolódásának történetéről, teoretikus és gyakorlati eredményeiről a témában mérföldkőnek számító angolszász kutatások szintézisével (Ingstad és Whyte, 1995Whyte, , 2007Eide és Ingstad, 2011;Kasnitz és Shuttleworth, 1999Battles, 2011, Hershenson, 2000Ginsburg és Rapp, 2013;Shuttleworth, 2000Shuttleworth, , 2001aShuttleworth, , 2002Shuttleworth, , 2004aShuttleworth, , 2004bCasper, 2005). Megteremti a diskurzus közös talaját az Olvasóval, megosztva a dolgozat fő fogalmainak értelmezési terét, tudás-és tudományképének teoretikus forrásait.…”

“…Annak megismerése, hogy egy társadalom mit tart sérülésnek, fájdalomnak, fogyatékosságnak, egészségnek, s milyen koncepciókat alkot az önállóságról, a teljes életről, a függőségről, a boldogságról, a betegségről, csakis az adott kultúra idea-és normarendszerének megismerésével lehet sikeres (Kasnitz és Sguttleworth 2001). Ugyanaz a sérülés lehet, hogy nem vezet akadályozottsághoz, mert más percepciós és kulturális környezetben értelmeződik (Hershenson, 2000). A legrelevánsabb kérdés itt nem az, hogy mi okozza például az intellektuális fogyatékosságot, hanem mi az oka annak, hogy néhány kultúra ezt problémának tekinti, mások pedig nem (Edgerton, 1984;Titchkosky és Michalko, 2012).…”