Bevezetés: A myeloma multiplex túlélése sokat javult az utóbbi
két évtizedben, ami elsősorban az új kezelési lehetőségek megjelenésének tudható
be. Ám a mindennapi életben tapasztaltak sokszor eltérhetnek a klinikai
vizsgálatok eredményeitől, ezért fontos a „real world” adatok összegyűjtése is.
Célkitűzés és módszer: A Semmelweis Egyetem Belgyógyászati
és Hematológiai Klinikáján (illetve elődjében, a III. Sz. Belgyógyászati
Klinikán) 2008 és 2021 között diagnosztizált összes myelomás beteg klinikai és
túlélési adatait elemeztük. Vizsgáltuk az összefüggéseket a diagnózis időszaka,
a kezelési protokollok, a prognosztikai tényezők (International Staging System,
karyotypus), a csontlaesiók, a veseelégtelenség jelenléte és a túlélés között.
Klinikánkon 2013-tól myelomaspecifikus szakrendelés keretében látjuk el a
betegeket, ami szintén kihathat a túlélésre. Eredmények:
Összesen 284 beteget diagnosztizáltunk a vizsgált időszakban, melynek során az
évente felismert betegek száma megháromszorozódott. A kezelési stratégia
nagymértékben változott eközben: a kemoterápiát teljesen felváltotta az új
szerek alkalmazása, egyre inkább hármas vagy négyes kombinációkban. A teljes
csoport mediántúlélése 54 hónap volt, azonban szignifikánsan különbözött
aszerint, hogy melyik korszakban történt a diagnózis. A 2008–2011 között
diagnosztizált betegcsoport túlélése 35, 2012–2015 között 44, 2016–2019 között
50 hónap volt; a legújabb, 2020 utáni időszak esetén a túlélés még nem érte el a
mediánt, de szignifikánsan jobb a korábbi betegcsoportokkal összevetve.
Következtetés: Vizsgálatunk alátámasztotta, hogy az új
gyógyszerek bevezetésével a várható túlélés a való életben kezelt betegek
esetében is közel megduplázódott. Ennek hátterében elsősorban az állhat, hogy a
korábbi időszakban jelentős korai halálozás (refrakteritás, szeptikus
szövődmények) a jobb terápiák hatására lecsökkent, illetve több kezelési vonal
áll rendelkezésünkre, de a myelomaspecifikus szakrendelésen alkalmazott egységes
szemlélet, a szoros monitorozás, a klinikai vizsgálatok elérhetősége és az így
összegyűlt tapasztalat szintén közrejátszhat a pozitív eredményekben. Orv Hetil.
2024; 165(39): 1539–1547.