Cél: A tanulmány Magyarország nézőpontjából feltárja, milyen a Duna régió országainak rendészeti együttműködése, megfelelő alapot jelent-e a Duna Stratégia a közös munkában, és melyek a további fejlesztési lehetőségek a vízi közlekedéssel összefüggő biztonság megerősítése érdekében.Módszertan: A kutatás félig strukturált interjúkészítés módszerével a Belügyminisztérium és a rendőrség e témában jártas tisztségviselőinek bevonásával készült. A szerző rögzített interjúk elemzése során vonta le következtetéseit, emellett dokumentumelemzés módszerével feldolgozta a stratégia „Biztonság” prioritási területe irányító testületének angol nyelvű jegyzőkönyveit.Megállapítások: A Duna Stratégia eddig végrehajtott biztonsági projektjei nem nyújtottak kielégítő megoldást a vízi határforgalomban rejlő bűnüldözési kihívásokra, bár abban hazánk jelentős eredményeket ért el. A biztonság erősítésére a dunai államok rendészeti együttműködésének további fokozása ad választ. A magyar dunai rendészeti szervek látenciával küzdenek a hajókon történő árucsempészet valós mértéke terén, és ez súlytalanná teheti politikai szinten a kezdeményezéseket, így azokra kevesebb forrás is allokálható. Folytatni kell egy állandó, a Dunai Rendészeti Koordinációs Központ felállításával kapcsolatos munkát és a vízi mobilitást segítő adminisztratív akadályok csökkentését is, hiszen a rendészeti szerveknek egyfajta szolgáltatást kell nyújtani a vízi személy- és teherfuvarozók részére.Érték: A Duna közvetlenül tíz európai országot köt össze, de a Duna Stratégiában tizennégy ország vesz részt, így a régió folyami biztonsága szempontjából kiemelten fontos a rendészeti együttműködés fokozása. Magyarország az egyetlen schengeni külső vízi határral rendelkező ország, melynek a Fekete-tenger felől érkező veszélyek időbeni felismerése is feladata. A tanulmány magyar nézőpontból emeli ki az együttműködés legjelentősebb hátráltató tényezőit és a jövőbeni lehetséges megoldásokat.

No abstract

Ez alkalommal a nemzetközi rendészeti szakirodalomnak azokba a témaköreibe adunk betekintést, amelyek a rendészeti igazgatás, a közrend és a közbiztonság védelme, illetve a bűnüldözés aktuális vitakérdései. Ezek sorába illeszkedik a rendőrség erőszak-monopóliumaként meghatározott intézkedési módszertan, amit az angolszász felfogás inkább az erőszak államosításaként értelmez. Igen sok figyelem vetül a bűnüldözés egyik legérzékenyebb szakaszára, a gyanúsítottak elleni vizsgálatra, különösen pedig a kihallgatások eljárásjogi és lélektani vonatkozásaira. Ugyancsak figyelmet érdemlő terület az úti okmányok hamisítása, a személyazonosság elfedése, ami nem csupán az illegális migráció elleni küzdelmet nehezíti, de gyakran eszközcselekménye olyan súlyos deliktumoknak, mint az embercsempészés, a bűnszervezet létrehozása vagy a terrorizmus. Találkozunk a digitális adatok térnyerésének következményeivel, ami egyfelől a személyazonosság megállapítását könnyíti meg, másfelől viszont az adatvédelem útjába gördít akadályokat. Megismerkedünk a mesterséges intelligencia olyan alkalmazási terveivel, amelyek a prediktív, bűnmegelőzésre koncentráló rendészeti taktikának adhatnak ígéretes perspektívát. Visszatérő tematika a katonai és a rendőrségi kultúra összehasonlítása, a két, eredendően eltérő veszélyelhárítási stratégia konvergenciájának megfigyelése. A rendőrség titkosszolgálati felderítésének egyik célpontja a prostitúció leleplezése, különös tekintettel a fedett nyomozók által létrehozott csapdahelyzetekre, amelyek alkotmányossági szempontból és a tisztességes eljárás elveinek sérelme tekintetében is revízióra szorulnak. Nem kevésbé izgalmas annak vizsgálata, hogy az eredményes és erőszakkerülő rendészeti intézkedések módszertanát hogyan lehetne továbbgazdagítani akként, hogy a jó megoldások helyet kapjanak a rendőrképzésben is.

A napjainkban megjelenő új biztonsági kihívások sokfélesége példa nélküli. Az ezekkel szembeni fellépés elsősorban ugyan tagállami hatáskörbe tartozik, azonban a Duna nemzetközi összekötő hatása a régió országaiban közös sebezhetőséget hoz létre, a bűnüldözés határokon átnyúló mivolta tagadhatatlan. Az Európai Unió szintén a korai észlelés, elemzés, tudatosságnövelés, ellenálló képesség növelése, megelőzés, válságelhárítás, következménykezelés mellett tette le a voksát, ezekre kell a közös politikának koncentrálnia a jövőben, hiszen hazánk – mint a Schengeni Egyezmény teljes jogú tagja – a Dunán a kívülről érkező veszélyek első ellenőrzési, kockázatkezelési helyszíne. A tanulmány a dunai vízi határforgalom-ellenőrzésben megjelenő kockázatok azonosítására és kezelésük lehetőségeire fókuszál, megállapítja, hogy a dunai államok közötti rendészeti együttműködést és információcserét szorosabbra kell fűzni és a határforgalom-ellenőrzésnek mindinkább felderítés- és kockázatelemzés-alapúvá kell válnia.

A rovat célja ezúttal a rendészeti igazgatás külföldi szakirodalmából olyan témák felvillantása, amelyek részben működési és szervezeti kérdések, részben pedig hagyományosnak mondható kriminológiai tematikák. Természetesnek kell tekinteni, hogy a COVID–19 harmadik évében változatlanul aktuális a járvány elleni küzdelem. A szerkesztés módszere ebben az esetben is az európai és a tengeren túli rendészeti profilú szakfolyóiratok áttekintése abból a szempontból, hogy az előzőekben meghatározott területeket érintő publikációk kiválasztásra kerüljenek. Az elkészült recenziók főbb megállapításai megerősítik a rendészeti igazgatásnak azokat a főbb törekvéseit, amelyek a 21. század harmadik évtizedét jellemzik. Ide sorolható a rendőrségi szervezetek reform értékű fejlesztése, a környezet- és klímavédelem feladatainak közbiztonsági összefüggései a digitális világ biztonságra gyakorolt hatásai. A rovat fő értéke az, hogy a recenziók a nemzetközi rendészeti szakirodalom legújabb termékeiből széles körű és szakszerű áttekintést adnak, biztosítva azt, hogy az érdeklődők az eredeti forrásokhoz is hozzáférhessenek. A rendőrségek működésének legérzékenyebb területe a jogsértő hatósági fellépések határozott elutasítása, a rendészeti eljárások jogszerűségének garanciákkal történő biztosítása, a kegyetlen-megalázó bánásmód leleplezése csakúgy, mint a közszolgálatra méltatlanná váló személyek testületből való eltávolítása. Lippai Zsolt recenziója azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a törvényesség érvényre juttatásában a tüneti kezelések helyett a rendészeti szervezetek reformja hozhat megnyugtató eredményeket. A kutatói érdeklődésnek egy szokatlanul új irányát ismerhetjük meg a közjavak fogalmát körüljáró tanulmányból, amelyet Zsákai Lénárd ismertet. Az Európai Unió és az egyes tagországok számára egyaránt fontos a biztonság, mint alapvető közjó, amit világosan el kell választani a magánjavaktól. Utóbbiak ugyanis jellemzően piaci mechanizmusokon keresztül hasznosulnak. Nemzetközi szinten, ahol az államok kollektívája – a kölcsönös biztonság mellett – olyan közjavakra építheti az integrációt, mint a jogállamiság intézményei, az egészségügy, a honvédelem a környezettudatosság és klímavédelem, meg kell találni a nemzeti és az uniós szintű cselekvés leggyümölcsözőbb útjait. A bűnmegelőzésnek a digitális térben megvalósítható új lehetőségeiről számol be Kalmár Ádám recenziója, amelyből a számítógéppel támogatott kockázatelemzés hollandiai módszereibe kaphatunk áttekintést. Fekete Csaba a szlovák önkormányzati rendőrség jogszabályi alapjait és működését mutatja be. Az Egyesült Államokat és Spanyolországot érintő kutatásra alapozva az illegális kábítószerpiac digitális térben bekövetkezett helyfoglalásáról tudósít Nagy Ivett munkája. Dulai Péter a sorozatgyilkosságok ausztráliai történetét áttekintő tanulmányt elemez. Herczeg Mónika a COVID–19-járvány elleni küzdelemnek a francia, illetve a holland kormány által követett stratégiai és taktikai lépéseit elemző tanulmányra hívja fel az olvasók figyelmét.