No abstract

Szociál-és Munkapszichológiai Tanszék4010 Debrecen, Egyetem tér 1.Az interperszonális konfliktusok gyakran eszkalálódnak: az egyik fél ellenséges gesztusát követi a másiké. A tét jellemzően emelkedik, az okozott és viszonzásképp kapott károk egyre nagyobbak. Ez a folyamat mindenkinek árt, s a felek gyakran élik meg azt, hogy szeretnének belőle kilépni, de a folyamatnak olyan sodrása van, ami ezt nem engedi megtenni.Kísérletes vizsgálatunkban, melyben 90 fő vett részt, azt tanulmányoztuk, hogy az eszkalálódó konfliktusokból való kilépést bizonyos interaktív és személyi változók hogyan befolyásolják. Az interaktív tényezők közül a viszonzatlan békülési gesztus, a személyi változók közül pedig a mentalizációs képesség hatása állt érdeklődésünk középpontjában. Kérdéseink megválaszolására egy olyan kísérletes játékhoz fordultunk, melyben jól értelmezhetőek voltak az eszkalálódó konfliktus, a békülési gesztus, a viszonzatlan békülési kezdeményezés és a bosszú jelenségei. A kísérletes játékot azért tartottuk megfelelő keretnek, mert a viszonzatlan békülési gesztus hatásának megragadása kontrollált környezetben lehetséges benne, másrészt a mentalizációs képesség feltételezett hatásai a stratégiai játékokban megfelelően kibontakozhatnak.A viszonzatlan békülési gesztus későbbi megegyezést befolyásoló hatásáról felállított hipotézisünk egyértelmű megerősítést nyert: ez az esemény nehezíti a későbbi megegyezést. Normát sért, a kezdeményező felet ezáltal presztízssérelem éri, ami az egyébként is jelenlevő anyagi veszteségekhez adódóan további megtorlásra ösztönöz. A mentalizációs képességgel kapcsolatban pedig sikerült megerősíteni azt a várakozásunkat, hogy konfliktusviselkedés esetén a jobb mentalizációval bíró személyek (esetünkben a Szemből olvasás tesztben jobb eredményt elérő személyek), valószínűleg az empátia közvetítésével, könnyebben békülnek, könnyebben tudnak megegyezésre jutván véget vetni a konfliktusoknak.

A machiavellista személyek úgy mutatnak kiemelkedő interaktív hatékonyságot, hogy nincs kiemelkedő mentalizációs teljesítményük. Az ellentmondás magyarázatára a szakirodalom a mentalizációs teljesítmény mérésének jellegzetességével (az ösztönzők hiányával) kapcsolatos motivációs érvet, illetve a fejlettebb általános emberismeretre hivatkozó kognitív érvet kínálja.Saját fejlesztésű kérdőívvel végzett kutatásunk, amelyben 399 személy vett részt, a mentalizációval kapcsolatos igényeket, célokat, attitűdöket ragadja meg. A mentalizációval összefüggő önbeszámolóknak három háttértényezőjét azonosítottuk, a mások mentális állapotainak megismerésére irányuló igényt, a zökkenőmentes interakciók igényét és a mentalizáció műveletére irányuló attitűdöt. Eredményeink szerint a machiavellista személyek kevésbé szeretnék mások mentális állapotait megismerni, de a másik két tekintetben nem különböznek a machiavelliánus nézetekkel kevésbé egyetértő társaiktól. Tanulmányunkkal a motivációs magyarázathoz kapcsolódunk, kiterjesztve annak hatókörét, amennyiben bemutatjuk, hogy a machiavellistákat általában véve kevésbé érdekli mások mentális állapotainak megismerése. A kutatásnak a machiavellisták fejlettebb általános emberismeretének irányába mutató implikációi vannak.

20.A mentalizációra irányuló igény társas helyzetben a partner mentális állapotának (hiedelmeinek, érzéseinek, motívumainak)