No abstract

No abstract

No abstract

Jelen tanulmányban magyar egyetemi hallgatók pesszimizmus-szintjét vizsgáltuk. Szerettük volna megtudni, hogy a pesszimizmus a konformitás szintjén jellemzô-e ránk vagy intrinzik módon, belülrôl fakadóan vagyunk ilyen pesszimisták. A tanulmányban bemutatott kutatás itthon és külföldön (Bécsben) tanuló magyar (90 fô, átlagéletkor: 23,3 év; szórás: 2,18 év) és hazánkban és saját országukban (Ausztriában) tanuló külföldi egyetemista diák (60 fô, átlagéletkor: 22,2 év; szórás: 2,32 év) optimizmusának szintjét és szubjektív jóllétét hasonlítja össze. Az optimizmus mérésére indirekt és direkt -önbeszámolós -módszert is alkalmaztunk. Indirekt úton értelmezésekben és tervezett viselkedésválasz-tásokban való megnyilvánulásként ragadtuk meg az optimizmust, általunk szerkesztett 'félig-üres' történetek segítségével. Direkt módszerként a Berni Szubjektív Jóllét Kérdôív pozitív attitûdöt mérô skáláját alkalmaztuk.Eredményeink szerint a magyar diákok mind saját [F(1,148) = 77,36; p<0,001], mind idegen környezetben szignifikánsan pesszimistábbnak mutatkoztak külföldi társaiknál. A közvetett optimizmusra vonatkozó eredményekkel szemben a pozitív attitûdre és szubjektív jóllétre vonatkozó önbeszámolókat a vizsgálat kulturális közege befolyásolta: a kül-földön tanuló magyarok pozitívabbnak ítélték meg mentális jóllétüket [F(3,146) = 13,77; p<0,001] és pozitívabb élettel szembeni attitûdökrôl számoltak be, mint itthon élô társaik [F(3,146) = 11,33; p<0,001].

No abstract