A rendszerváltást követően az állami iskolai rendszerű szakképzést folytató oktatási intézmények helyi, megyei önkormányzatok, ezt követően Térségi Integrált Szakképző Központok, majd a Megyei Intézményfenntartó Központ és végül a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ fenntartásában működtek a 2015. évi LXVI. szakképzési törvény megalkotásáig. Az új szakképzési törvény a szakképzés intézményrendszerét teljes mértékben átalakította és a szakképző intézmények új intézményirányítási gyakorlatát vezette be egy teljesen új strukturális felépítésben. Tanulmányunk célja a jelenleg érvényben lévő szakképzési rendszer intézményirányításának vizsgálata, amely kizárólag az intézményirányítás szerkezeti átalakításának bemutatására fókuszál. Célunk feltárni a közelmúltban történt oktatásirányítási változásokat a szakképzésben, különös tekintettel a szakképzési centrumok megjelenéséhez kapcsolódó szerkezeti átalakulásokra koncentrálva. Az intézményirányítási rendszer szerkezeti átalakítását a szakképzésért és felnőttképzésérét felelős miniszter által alapított és az Innovációs és Technológiai Minisztérium által fenntartott szakképzési centrumok és az azokhoz kapcsolódó intézmények, irányító szervezetek esetében vizsgáljuk. Az intézményirányítás törvényi rendelkezéseinek értelmezésével és azok dokumentumelemzésével megalkotjuk a szakképzés intézményirányítási struktúráját, amely jól tükrözi a szakképzési centrumoknak és szakképző iskoláknak a szakképzés intézményirányítási rendszerében betöltött helyét. A szervezeti struktúrát a közszolgálati szervezetek szektor szintű szervezeti modelljeivel vetjük össze, annak érdekében, hogy modellszintű összehasoníltást tehessünk. Mivel a szervezeti struktúra nem alkalmas arra, hogy a gyakorlatban működő szervezeti egységek számát szimbolizálja, ezért a szervezeti struktúrának megfelelő irányítási adatokat a szakképzési centrumok és szakképző intézmények esetében a leíró statisztikai módszer segítségével mutatjuk be.

Continuous development of education and training programmes in the European Union is a key factor in enhancing cooperation at European level. Today, economic and social changes are taking place in the world, which is why vocational training is seen as a tool to prepare people for a changing world of work, improving employability and competitiveness. Vocational education and training must adapt to changes affecting the economy, society and the labour market. Vocational education and training (VET) policy has been a national, autonomous area of the Member States for decades, but the issue of VET has increasingly been given priority in the process of European economic unification. At the Lisbon Summit, the European Council recognised the important role of education as an integral part of economic and social policies, which is an important tool for increasing the European Union’s competitiveness. European cooperation in VET has been promoted by the three common European instruments created as a result of Copenhagen process: the European Qualifications Framework (EQF), the European Quality Assurance Reference Framework for Vocational Education and Training (EQAVET) and the European Credit System for Vocational Education and Training (ECVET), which are progressively integrated in their VET systems by the Member States. The aim of these instruments is to support recognition between European VET systems, to promote lifelong learning and mobility and to improve learning experiences. The aim of our study is to explore with a comparative study, to what extent and manner the V4 Member States (Czech Republic, Hungary, Poland, Slovakia) have integrated EQF, EQAVET and ECVET transparency instruments into their national vocational training systems and to what extent the transformations are in line with EU objectives.

Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy az Észak-alföldi Régió telepi körülmények között élő roma lakosai milyen iskolai végzettséggel rendelkeznek, milyen a tanulási motivációjuk, mekkora mértékben jellemző körükben az iskolaelhagyás. Kutatási eredményeinket a csak korlátozott számban elérhető országos statisztikai adatokkal tudjuk összevetni, mert a KSH Mikrocenzus 2016 nemzetiségi adatokat feltáró elemzése az utolsó adatbázis a vizsgált témakörrel kapcsolatban. Írásunk elméleti része kitér a romák oktatásban való részvételének történeti bemutatására, az iskolai sikertelenség és a lemorzsolódás háttértényezőinek bemutatására. Kutatási adataink kiértékeléséhez egy- és többváltozós elemzési technikát alkalmaztunk. Az adatok elemzése szerint a vizsgált telepi körülmények között élő romák körében a szakmai végzettséggel és érettségivel rendelkezők aránya magasabb, mint a 2016-os országos felmérésben. Adataink igazolták azokat a szociológiai megállapításokat, melyek szerint a roma családokban a lányok elsődleges szerepköre a családi életben való közreműködés, akár a tanulás kárára is, hiszen a vizsgált telepen élő lányok közül kevesebben tanulnak tovább, mint a fiúk. Eredményeink szerint a vizsgálatban résztvevő személyek tisztában vannak azzal, hogy a magasabb képzettség elvileg a jobb munkahely megtaláláshoz vezet, de a válaszokban visszaköszönnek a rossz tapasztalatok és a telepi romák egyharmada szerint a telepi élet hátrányokat jelent a munkavállalás során.

Az oktatási intézmények működési jellemzőit lényegesen befolyásolják az oktatáspolitikai döntések. Hazánkban 2015. júliusában a Szakképzési Centrumok létrehozásával az iskolarendszerű szakképzés-irányítás új fejezete kezdődött el egy új irányítású szervezeti struktúrában. A szakképző intézmények a szakképzési centrumok részeként jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységekké tagintézményekké váltak. A centralizált irányítás bevezetése az intézmények, mint oktatási szervezetek működésének keretét és módját jelentős mértékben megváltoztatta, amely hatást gyakorolt a vezetési és irányítási folyamatokra, ezzel az egész szervezet működésére. Az oktatási intézményekben a gyakorlatban alkalmazott különböző vezetési és irányítási folyamatoknak megfelelően az oktatási intézményeket az oktatásmenedzsment különböző modelljeibe sorolhatjuk, amelynek szakirodalmi elméletét hívjuk segítségül egy szakképző intézmény működésének vizsgálatában. Tanulmányunk célja egy szakképző intézmény működésének vizsgálata az oktatásmenedzsment modellek tükrében. A szakképző intézmény működését a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében működő egyik Szakképzési Centrum és annak egyik tagintézménye esetében vizsgáljuk. Tanulmányunk a dokumentumelemzés módszerére épül. Az elemzés során a vizsgált intézmények dokumentumainak elemzését a szakirodalomban meghatározott oktatásmenedzsment modellek kulcsfontosságú dimenzióinak egyes jellemzői szerint végeztük el. Az elemzés eredménye egy átfogó képet ad a vizsgált szakképző intézmény irányításának jellegéről és természetéről.